Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Az előkészület évei (1904-1909)
HELYISÉGPROBLÉMÁK Szabó Ervin 1905—1909 között több előterjesztésében is utalt arra, hogy az illetékes szervek 1903— 1904-ben arra gondoltak: a gyűjtemény lényegében a városi hivatalok segédeszköze lesz és naponta legfeljebb 1—2 olvasót kell majd ellátnia. Az olvasótermül szolgáló egykori tiszti táncterem és a csatlakozó helyiségek tényleg elegendők lettek volna egy nagyon kényelmesen, tempósan fejlesztett, csekély propagandát kifejtő, az eredetileg engedélyezett csekély személyzettel dolgozó, jelentéktelen olvasóforgalmat lebonyolító könyvtár számára. A napi egy-két olvasó helyett azonban előbb 15—20, majd csakhamar 30—40 fordult meg az új intézményben és a személyzet létszáma is több mint kétszeresére emelkedett. Már 1907—1908-ban növekvő gondot okozott a könyvszaporulat elhelyezése is. Minderről a könyvtári „Értesítődben közölt helyzetképek tájékoztatnak. 1908 elején írta Szabó Ervin: „Nem hallgathatjuk el, hogy minálunk, sajnos, magának a könyvtár személyzetének kell óvatosan ügyelnie arra, nehogy az olvasók elözönöljék a könyvtárt. Maga az olvasószoba oly kicsi, oly alacsony és oly céltalanul van elhelyezve a dolgozószobák és raktártermek között hogy már tíznél több olvasó egymásnak és a könyvtár személyzetének folyton útjában van, viszont a könyvtári személyzet sem kímélheti meg őket folytonos zaklatástól, zajtól és zavarástól.”1 Az 1909 februárjában írt összefoglaló jelentésében az előbbinél nyomatékosabban mutatott rá Szabó Ervin a könyvtár fejlődése előtt álló legnagyobb akadályra: „A rohamosan fejlődő könyvtárnak hamarosan meg kellett éreznie, hogy úgy a személyzet, mint a könyvtári helyiségek teljességgel elégtelenek, hogy feladatuknak oly tökéletességgel megfeleljenek, ahogy azt elejétől kezdve szerettük volna.”2 Ezután utalt arra, hogy a könyvtárak elhelyezésének problémája világszerte foglalkoztatja a szakembereket. így például nem sokkal előbb (1908-ban) egy angol bizottság azt a kérdést vizsgálta: hogyan lehetne Manchester városi könyvtára kinőtt épülete helyett megfelelő új otthont emelni, és külföldi tanulmányutak tapasztalatait összegezve, 12 pontban jelölte meg a megfelelő könyvtárépület követelményeit. A pontok között ilyenek szerepeltek: „illő bejárat”, „tágas kölcsönző és olvasóterem”, „kutatószobák tudósok, diákok számára”, „a könyvek koncentrált raktározása”, „külön helyiségek kézikönyvtáraknak, speciális gyűjteményeknek” az igazgatónak, a kezelőszemélyzetnek biztosított munkaszobák, megfelelő fűtő- és világító berendezés, esztétikai követelmények, stb Á felsorolás után szegezte le Szabó Ervin : „ha valaki csak egyszer tette is be a lábát a Fővárosi Könyvtárba, meg kellett látnia, hogy... a tizenkét pont között nincs egyetlen egy sem, amelyről azt mondhatnánk, hogy az a mi könyvtárunknál alkalmazást nyert. Valóban nehéz könyvtárhelyiséget találni, amely rendeltetésének kevésbé megfelelő volna.”3 Az olvasószoba szűk, sötét, barátságtalan, a növekvő könyvszaporulatot egyre kevésbé tudják megfelelően elhelyezni. Az 1909-es évről szóló jelentésnek már az élére került a helyiségekkel kapcsolatos probléma. Ebben adta hírül Szabó Ervin, hogy a város vezetőségéhez intézett előterjesztésében bejelentette: „A könyvtár mai helyiségében az üzemet legfeljebb két esztendeig tarthatjuk fenn mai terjedelmében.”4 A jelentés nyomán ugyan megindultak a tárgyalások, de abba is maradtak, mert közben az a terv merült fel, hogy a városháza Károly (ma Tanács) körúti oldalának azt az omladozó részét, amelyben a könyvtár is működött, rövidesen lebontják, ezért egyelőre bővítést nem terveznek és új helyiséget keresnek. A halogatás eredményeként az újonnan érkezett könyveket már nemcsak a hivatalnokok szobájában, hanem a folyósokon is kénytelenek voltak leraktározni. A könyvtári alkalmazottak számára pedig már szinte hétköznapi jelenségnek látszott, hogy a fűtetlen raktárteremben, vagy a kályha felett elhelyezkedő, ezért elviselhetetlenül forró karzaton kellett az egészségükre nagyon káros napi munkájukat végezniük. A zsúfoltság pedig nemcsak a személyzetet, hanem az olvasókat is fokozottan sújtotta, többek között azáltal is, hogy az új anyag feldolgozása meglassubbodott, a könyvek késve kerültek a polcokra. E nyomasztó bajok miatt a könyvtár életének következő periódusában, 1910—1914 között az új elhelyezés ügye lett az egyik központi kérdés. 1 A Főv. Könyvtár Értesítője 1908. 5. old. 2 A Főv. Könyvtár Értesítője 1909. 3. old. 3 Uo. 1 A Főv. Könyvtár Értesítője 1910. 6. old. 73
