Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)

Az előkészület évei (1904-1909)

Meni érdektelenek a tervezethez csatolt és külön cédulákra jegyzett pótlások sem. Ezek módosítják vagy kiegészítik a tervezeten szereplő kérdéseket. íme néhány példa:

„Könyvtártechnikai érzék.” „Magánolvasmányok.” „(Könyvtártani, egyéb)”. „Munkamegosztás”, „Elhatározóképesség”, „Egy kisebb könyvtári számlát el tud-e intézni ?” „Csinos és tiszta-e?”, „Szíves-e?”, „Jól fegyelmezhető-e?”, Gyors-e?”, „Dolgos-e?”, „Biztos, szabatos-e dolgaiban?”, „Személyisége kellemes-e?”, „Van-e felelősségérzéke?” „Türelmes-e?”.

És ami kívülállónak első pillantásra mosolyogtató, de a könyvtári olvasóterem csendje szempontjából egyáltalában nem érdektelen kérdés:

„Hajlandó-e gumisarkot viselni?”

A személyzet kialakítása és munkájának szervezése körül alkalmazott ilyen és hasonló elvek és szempontok érvényesítése nyomán az intézmény már fejlődésének első, 1904—1909 közé eső szakaszában olyan jelleget kezdett ölteni, hogy azt később még a szocialista Szabó Ervinnel ellenséges szakkörök is elismerő hangsúllyal „amerikaias könyvtári üzem”-ként emlegették.

A konzervatív-reakciós körök részéről már a könyvtár életének ebben az első periódusában elhangzottak olyan „vádak”, hogy Szabó Ervin pártos személyzeti politikát folytat, mert a könyvtárban nagy számmal kerültek be baloldali értelmiségiek. Ezek közé sorolták Márki Hugót és Fáber Oszkárt1, akik azonban csak átmenetileg dolgozhattak az intézményben (1906—1908 között). Baloldali szemléletű volt az 1908-tól itt működő Basch Imre, aki egyideig Szabó Ervin szindikalista szervezőmunkáját is segítette.2 Pikier Blanka is Szabó Ervin világnézeti befolyása alatt állt. Hasonló nézeteiről volt ismert az irodalmilag is élénk tevékenységet folytató Rácz Gyula közgazdász. 1909 első felében átmenetileg már itt dolgozott a fiatal Dienes László, utóbb az intézmény kitűnő vezetője, aki mint látni fogjuk Fáber Oszkárhoz hasonlóan vezetőszerepet vállalt az 1919-es magyar proletárforradalom alatt.

Az 1909-ben egyetemi tanulmányait folytató Dienes még csak ideiglenesen, néhány hónapig működött Szabó Ervin mellett, de ugyanebben az évben már végleg elszegődött a fővárosi könyvtárhoz a modern magyar könyvtárügy kialakításának egy másik előharcosa (aki azután az 1919-es Tanácsköztársaság alatt Dienes helyettese lett a könyvtárügyek vezetésében), Kőhalmi Béla, Kőhalmi 1909 júliusától dolgozott a könyvtárban.3

Szabó Ervin bizonyára szívesen pártfogolta a világnézetileg hozzá közelálló személyek könyvtári alkalmazását, de mélységes tévedés volna azt állítani, hogy ez határozta meg személyzeti politikáját. Számtalan kezeírásával készült beadványt őriz a könyvtár irattára, (Személyi iratok 1904—1909) amelyekben Szabó Ervin ugyanolyan hévvel állt ki a politikailag tőle távol, vagy éppen vele szemben álló munkatársak (pl. a már 1905-ben ott dolgozó Enyvvári Jenő, majd Staindl Mátyás, Szeless Adrienne, Prückler Ilka stb.) érdekében, körömszakadtáig küzdött véglegesítésükért, jutalmazásukért, fizetésük emeléséért, segélyeikért, külföldi tanulmányutakra való küldetésükért, ha úgy látta, hogy jól dolgoznak.

Az viszont nem véletlen, hogy Szabó Ervin munkatársai között éppen a haladó szelleműek tanúsították a legnagyobb fogékonyságot a vezető által megjelölt demokratikus kultúrpolitikai célkitűzések iránt, éppen ők fejtették ki a legnagyobb erőfeszítést e célok megvalósítása érdekében, ők voltak képesek leginkább átérezni és átérteni a feladatok fontosságát.

1 Márki Hugó a kilencszázas években közgazdasági tárgyú cikkekkel jelentkezett haladó lapokban. — Fáber Oszkár kiugrott szerzetesből lett az antiklerikális mozgalom egyik vezére.

2 Basch Imre, a Nyugat egyik szerkesztőjének, Ignotus Hugónak fia, egy időben erősen Szabó Ervin szindikalista befolyása alatt volt. Alább látni fogjuk: 1909-ben hosszú könyvtári tanulmányútra küldte őt a főváros az USA-ba. Tapasztalatait egy az amerikai könyvtárügyről írott kitűnő, úttörő értékű tanulmányban összegezte a Fővárosi Könyvtár Értesítője 1909-es évfolyamában, miután még Amerikából küldött leveleiben beszámolt róluk Szabó Ervinnek. Basch Imre leveleinek munkásmozgalom-történeti érdekessége: bizonyára Szabó Ervin ösztönzésére, a könyvtárak mellett az amerikai „Trade Union” mozgalommal is kapcsolatot talált és leveleiben erről is igen bőven tájékoztatta Szabó Ervint, hozzásegítette őt az USA szindikalista vezetőivel való érintkezéshez. (1. Erről bővebben Jemnitz János cikkét: Acta Historica 1963.)

3 Egy 1909. december 19-i kimutatás szerint, amely az ideiglenes és napidíjas személyzetet is felsorolta, névszerint a következő 13 személy dolgozott ekkor a könyvtárban: 1. Szabó Ervin főkönyvtáros, 2. Gárdonyi Albert könyvtáros, 3. Rácz Gyula segédkönyvtáros, 4. Kőhalmi Béla beosztott számtiszt, 5. Enyvvári Jenő könyvtártiszt, 6. Staindl Mátyás, 7. Basch Imre, 8. Pikier Blanka ideiglenes hivatalnokok, 9. Prückler Ilka gépírónő, 10. Szeless Adrienne beosztott gépírónő, 11. Kolozsvári Pál szolga, 12. Piszker Márton szolga, 13. Szász Ferenc kifutó.

61