Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Az előkészület évei (1904-1909)
NÉZETELTÉRÉSEK Az 1905—1909 közötti időkből számos Szabó Ervinhez intézett könyvtáros-levél maradt fenn,1 amelyek fényt vetnek arra, hogy noha Szabó Ervint, amint ez valamennyi írásból kiérzik, a legtisztább szándékok, a könyvtár fejlesztése iránti páratlan ügybuzgóság vezette, mégis már a kezdés éveiben komoly nehézségekkel, rosszindulatú áskálódásokkal találta magát szemben, mégpedig éppen a könyvtáron belül. A leveleket akkor kapta Szabó Ervin, amikor időnként súlyosbodó tüdőbetegsége miatt hosszabb- rövidebb ideig (többek közt 1906 elejétől 1907 márciusáig) a könyvtártól távol, (főként külföldi gyógyintézetekben) keresett orvoslást. Legsűrűbb könyvtári informátora a fiatal Enyvvári Jenő volt, aki 1905. január 1-én került az intézményhez napidíjasként. Az 1905—1909 közötti időkből 14 Enyvvári-levél maradt. A kép teljessége kedvéért már itt kell szóvá tennünk: Enyvvári később, az 1919-es proletárforradalom bukását követő időkben a fehérterror kitörésétől szerepet játszott Szabó Ervin igazi híveinek, a könyvtár haladó munkatársainak eltávolításában. Ugyanez az Enyvvári 1905. szeptember 10-én kelt levelét a következőkép írta alá. „maradok hálás tanítványa és legalázatosabb híve, mély tisztelettel Enyvvári Jenő” A következő (1905. szeptember 25-i keltezésű) levélből derül ki, hogy Szabó Ervin visszautasította az alázatoskodást Énywári ugyanis újabb írása végén így magyarázkodott: „A múltkori levelemben csöppet sem aláztam meg magamat, mert csak olyan hangon írtam, amilyet szívem és hálaérzetem diktált.” 1905. szeptember 10-én Enyvvári arról tudósítja Szabó Ervint, hogy egyetemi vizsga előtt áll, protekcióra lenne szüksége, könyvkritikát akar írni Karl Vorländer (neokantiánus filozófus) művéről, ezenkívül tanulmányt a szocialista Max Adlerről. Végül közli, hogy mélyen „fájlalja”: a haladószellemű Zigány Zoltánt letartóztatták. — 1905. szeptember 25-én ismét irodalmi terveiről értesíti Szabó Ervint és a könyvtárról a következőket írja: „Gárdonyi folyton rendezkedik, engem kitett a raktár szobába. Eddig az 1-es, 3-as és 5-ös szakot revideáltam, a cédulák legnagyobb részét újraírtam. Már alig várom Doktor Űr visszatérését. Ez a Gárdonyi cseppet sem szimpatikus ember.” 1905. december 10-én értesíti Szabó Ervint arról, hogy betegségen esett át és Madzsar Józsefnél (Szabó Ervin barátjánál) kezeltette magát. 1906. április 11-én hírül adja, hogy a XIX. századi neves szocialista politikusról, Dietzgenről készül cikket írni a Huszadik Századba. 1907. január 14-én hivatali előrehaladásának esélyeiről szólva fejezi ki reményét, hogy Szabó Ervin „oly sokszor tanúsított” jóakaratú támogatásával magasabb besorolást fog nyerni, ugyanakkor beszámol arról is, hogy Wildner Ödön nem sokkal előbb kiadott könyvéről kíván írni az Athenaeum című filozófiai szakfolyóiratba. 1907 január 14-én a könyvtári ügyekről szólva jegyzi meg, hogy Gárdonyi Albert a kolozsvári egyetemen akarja magát magántanárrá habilitáltatni, mégpedig a címer- és pecséttan tudományából. 1907. február 12-én Szabó Ervin egészségi állapotáról szólva említi, hogy Bolgár Elektől tudta meg: Szabó Ervin egy drezdai szanatóriumban tartózkodik és azt tanácsolja: maradjon is ott teljes gyógyulásáig. Ennek során hivatkozik Harrer Ferenc és Pikier G. Gyula azonos véleményére. A könyvtár életének alakulására világít rá az alábbi pillanatkép: „A hivatalban a munkával hátra vagyunk. Ennek főoka Gárdonyi kapkodása. Olvasóink száma egyre gazdagodik. Napjában átlag 20—25-en jönnek, Faber alig győzi őket kiszolgálni. A második szolgát nem adták meg. Az igazgató úr [Thirring Gusztáv] nem képes semmit sem elintézni, még azt sem, hogy az ő kedves Gárdonyija helyettesítési díjat nyerjen...” Majd közli, hogy a könyvtárba kirendelt korábbi gépírónő kilépett állásából s mielőtt Thirring igazgató egy lépést tett volna, „odafönt már atyailag gondoskodtak” és a könyvtárba helyezték „egy elkracholt pezsgőgyáros és volt bizottsági tag” lányát, a 25 éves Prückler Ilkát, (akinek a munkáját egyébként a következő években Szabó Ervin igen elismerően méltatta). A gépírónő kinevezésének módja Enyvvári szerint új oldalról mutatta meg, hogy Thirring könyvtárigazgató véleményére semmit sem adnak „odafent”. Prückler alkalmaztatása ugyanis a következőkép történt: egy reggel beállított a könyvtárba és az írógéphez ült. A hivatali szemleutat tartó Thirring csodálkozva kérdezte tőle : hogyan kerül ide ? A gépírónő jelentette, hogy a főpolgármester helyezte el, ekkor Enyvvári szavaival, „az igazgató a főpolgármester szó hallatára elájult és beletörődött sorsába.” Idéztünk néhány részletet Enyvvári nagyszámú és gyakran erősen pletykaízű írásaiból, mert ezek alátámasztják korábbi állításunkat, amely szerint már a jelzett években is Szabó Ervin tekinthető a könyvtár igazi gazdájának. 1 L. a Párttörténeti Intézet „Szabó Ervin gyűjteménye”, „Könyvtárosok levelei” című dossziéját. 62
