Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Az előkészület évei (1904-1909)
gesítést. A második szolgai állás betöltéséért is 1904-től 1909-ig kellett ostromolni a város illetékes hivatalait. Ugvancsak negyed vagy félesztendőnként kellett kérvényezni, hogy az 1903-ban napidíjasként felvett Nyikos Józsefet és még egy napidíjast, tovább alkalmazhassák, majd rendszeresítsék állásukat. A főváros vezetői hosszú időn át nem értették meg, hogy az általuk életrehívott könyvtár nem valamilyen egyszer és mindenkorra megállapodott hivatalféle, hanem fejlődő, méghozzá az odaállított vezető jóvoltából nagyon is gyors iramban növekvő intézmény. A személyzeti bajokat átmenetileg csak fokozta, hogy a tüdőbeteg Szabó Ervin állapota 1906-ban rosszabbodott: 1906 márciusától 1907 március közepéig volt hosszabb betegszabadságon, nagyobbrészt külföldi szanatóriumokban, gvógyhelyeken.1 Ezalatt igyekezett szoros kapcsolatot tartani a könyvtárral, főként levelezés útján, de kiesése mégis komoly zavart okozott. 1907 tavaszán Szabó Ervin megerősödve tért vissza a könyvtárhoz, de a rangban utána következő tisztviselő, Gárdonyi Albert is többször távol volt az intézménytől: 1904 nyarán, tehát röviddel hivatalba lépése után, ő is tartósabb betegsége miatt 1906-ban és 1908-ban pedig Toldy László közbenjárásával a Fővárosi Levéltárban munkálkodott hosszabb ideig. E nehézségekre és különösen a könyvtár gyors fejlődésére, a feladatok növekedésére utalva mentek egymás után az előterjesztések a tanácshoz, amelyek a hivatalnoki létszám emelését sürgették. 1907 július 4-i keltezéssel maradt fenn a könyvtár irattárában Szabó Ervin egy fogalmazványa, amelyben többek közt ez olvasható: „Ismételten mutattunk rá részletes előterjesztésekben, hogy a könyvtár személyzete teljességgel elégtelen a folyton fokozódó munkatömeg elvégzésére, kimutattuk, hogy a könyv- állományunk és az évi gyarapodásunk egy-egy alkalmazottra eső hányada sokkal nagyobb, mint a legtöbb bel- és külföldi könyvtárban... Pedig azok nagyobbára régi, megállapodott könyvtárak, amelyekben a régi, már egyszer lajstromozott és végleg rendezett állomány alig ad új munkát, míg a Fővárosi Könyvtárban, mely szinte in statu nascendi [születés állapotában] csak most kerül rendszeres kezelés alá. . . úgyszólván az egész régi anyag olyan beszámítás alá esik, mint az új gyarapodás”2 Szabó Ervin a továbbiakban a könyvtár tervezett nyomtatott katalógusával kapcsolatban állapította meg, hogy ha a személyzeti viszonyokon nem javítanak, e katalógus kiadását a végtelenségig kell elodázni, ugyanígy a végtelenségig húzódhat a sorozatos és egyéb munkák hiányának felmérése és pótlása. A beadványnak volt némi foganatja: 1907 végén részletes terv kidolgozására utasította a tanács a könyvtárt. 1908. január 27-én valóságos tanulmánynak beillő előterjesztéssel állt elő Szabó Ervin. Az ezúttal is kezeírásával megmaradt javaslatban fejezetekre osztva tárta fel a személyzeti ellátottság körüli visszá- ságokat.3 All oldalas beadvány I. fejezete „A jelenlegi állapot”-ot világította meg és utalt arra, hogy a személyzethiány igazi oka: 1902-ben, amikor a két előző gyűjtemény főnöke a fővárosi könyvtár megszerzéséért harcolt egymással, mindketten lefele licitáltak : a könyvtár személyzeti szükségletét minimális igényekben jelölték meg, hogy olcsó és olcsóbb ajánlatokkal szerezzék meg a könyvtár vezetését. A II. fejezet a „Modern könyvtári feladatok”-ról tájékoztatta a város vezetőségét. Mint annyi más előterjesztésben, azúttal is az angol és amerikai városok példáit idézte és rámutatott azok áldozatkészségére a könyvtárak iránt hozzátéve: „A Fővárosi Könyvtár annál is inkább kell, hogy ezen könyvtárakat vegye mintául, mert Budapesten ilyen, az angol—amerikai könyvtárak mintájára vezetett modern könyvtár, merjük mondani — egyáltalában nincsen” Az általános tapasztalat azt tanítja, hogy a városi hatóságoknak kell ilyen könyvtárakat létesíteniük. De a fővárosi könyvtár csekély személyzetével nem láthat el ilyen feladatokat. A III. fejezet „Javaslat” címen a munka mennyiségi és minőségi követelményeinek vázolásával kimondta: „a fejlődés figyelembevételével 7 tisztviselői állást kell szervezni”, pontosan körül kell határolni a velük szemben támasztott követelményeket (nyelvtudás, irodalmi tevékenység, egyetemi stb. végzettség), fizetésüket képesítésüknek és a rájuk rótt feladat nagyságának megfelelően kell arányba hozni a főváros más hivatalaiban működő alkalmazottakéval. A fizetések az addigiakhoz, az 1904—1906-os állapotokhoz képest látszólag lényeges emelkedést mutattak, de ténylegesen alatta maradtak még más hazai könyvtárakban (az Országgyűlésiben stb.) biztosított fizetéseknek is és meg sem közelítettek egyes külföldi városok ilyen téren tanúsított áldozat1 Irattár. Személyi iratok 1904—1909. 2 Uo. 8 Uo. 57
