Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Az előkészület évei (1904-1909)
dalmá”-t is beleszámítva) 1696 műből állott, 1907 márciusáig nem kevesebb mint 60%-kal gazdagították, pontosan 2701 műre emelték.1 Ugyanilyen fontosságot tulajdonított a statisztikai és városigazgatási anyag fejlesztésének és gyarapításának. Szabó Ervin 1906. július 21-i előterjesztésében az 1907—1909-es évekre elosztandó 15 000 koronás rendkívüli könyvbeszerzési hitelt kérve éppen azzal támasztotta alá előterjesztését, hogy a szabály- rendeletben megjelölt gyűjtőköröket illetően fedeztek fel nagy hiányokat, amelyeket a hitel segítségével pótolni tudnának. Az összeolvasztott és a közbeeső években sokezer kötettel gyarapított gyűjtemény katalogizálásával csak 1907-ben készültek el véglegesen. A katalógusok segítségével már egészen pontosan feltérképezhették a rendelkezésre álló anyagot és ennek alapján állapította meg egy 1907. július 24-i előterjesztésében Szabó Ervin, hogy „sem a régi statisztikai hivatali —, sem a régi fővárosi könyvtár nem volt specifikus közigazgatási könyvtár... a tűrhetetlen hézagokat kérdésről-kérdésre haladva tárják fel és a rendkívüli [15 000 koronás] beszerzési hitel birtokában most már bíznak abban, hogy a városi élet és a közigazgatás összes problémáira vonatkozóan elsőrendű segédeszközzé” fejlesztik a könyvtárat. Az intenzív levelezés, amelyre a könyvtár gyarapítási adatairól szólva utaltunk és amelynek során számtalan külföldi város vezetőségét és e városok üzemi berendezéseit készítő nagyvállalatokat kerestek meg urbanisztikai érdekességű irodalom beszerzése végett, szemléletesen mutatta: valóban mindent elkövettek, hogy a könyvtár városügyi anyagát nemzetközi színvonalra emeljék. De ezt az akciót nemcsak a külföldi városok irodalmának beszerzésében folytatták, hanem a hazai vidéki városokkal is : 1907—1908- ban indult meg a levelezés, amely egy 1909-es körlevél szerint eleinte kevés sikerrel járt. A vidéki városok hatóságai csak elvétve és hiányosan küldték kiadványaikat. A kérdés intézményes rendezését szolgálta az 1909. július 26-i körlevél, amelyben ezt olvassuk: „Kérjük, hogy a jelzett kiadványokat a jövőben is rendszeresen küldeni szíveskedjék, könyvtárunk csak így válhat a magyar városigazgatás lehetőleg teljes gyűjteményévé s ezzel a városok országos ügyének egyik előmozdítójává.”2 A könyvtár Szabó Ervin által szerkesztett és 1907-től kiadott igen magas színvonalú városügyi szakbibliográfiái, melyekkel a továbbiakban még részletesen foglalkozunk, ugyancsak azt bizonyítják, hogy a vezetőség e szempontból is igyekezett feladata magaslatára emelkedni. Azt a célkitűzést, hogy a fővárosi könyvtárt kell a magyar urbanisztikai irodalom országos alap- könyvtárává tenni, a nagyszabású tervek iránt fogékony Bárczy István, Budapest polgármestere is magáévá tette és felkarolta. Egy 1909. januári cikkében a magyar városi hatóságok szervezkedésével foglalkozva nyilvánította ki Bárczy a következő óhaját: „A városi könyvtárt illetően leghelyesebb lenne a fővárosnak immár gazdag közigazgatási könyvtárát felhasználni és városaink kiadványaival rendszeresen gazdagítani.”3 A Szabó Ervin által szerkesztett könyvtári Értesítő nyomban reagált a polgármesteri felhívásra: „a fővárosi könyvtár e feladatot örömmel vállalná magára”.4 A gyűjtemény közigazgatási anyagának intenzív gyarapítására az állományfejlesztés megoszlásáról közölt számszerű kimutatások vetnek fényt. A városügyi anyag 1909-ben is 41,1%-kal gazdagodott. E tényekre való hivatkozással szögezte le a könyvtár vezetősége, hogy a gyűjtemény a magyar „város- igazgatás tudományos életének egyik központi irányító orgánumává” fejleszthető.5 Szabó Ervint tehát nem érhette szemrehányás, hogy talán elhanyagolta a szabályrendeletileg előírt tudományágak fejlesztését. Ellenkezőleg : messzemenő lelkiismeretességgel dolgozott azon, hogy a könyvtár ne csak papíron, de a valóságban is mintaszerű közigazgatási és Budapest-történeti gyűjteménnyé váljon. A városi élet „nélkülözhetetlen” tartozéka az ilyen könyvtár—6 hangoztatta egyik cikkében, azonban pillanatig sem tévesztette szem elől, hogy a huszadik században már nem ez az elsőrendű feladata egy modern városi könyvtárnak. E nézetét a könyvtár érdekében írott hivatalos beadványaiban sem rejtette véka alá, és az első adandó alkalommal, amikor az intézmény időszaki kiadványát megindíthatta, a nyilvánosság előtt is hangoztatta. 1 Uo. 2 Irattár. Beszerzés 1904—1909. 3 Bárczy István: A magyar városok szervezkedése. = Városügyi Szemle 1909. jan. 1. old. 4 A Főv. Könyvtár Értesítője 1908. dec. 137. old. 5 Uo. 6 A Főv. Könyvtár Értesítője 1907. 2. old. 4* 51
