Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Előtörténet
látunk nála következetességet: a budapesti vonatkozású anyag beszerzésénél. Ennek szükségességét, mint láttuk, már 1892. március 15-i előterjesztésében pedzette. Egy 1894. március 14-i javaslatában ismét felmerül a gondolat: „Budapest története szempontjából fontos” művek vásárlására sürgetett pénzkiutalást. 1895. július 12-én felpanaszolta, hogy a rendelkezésre álló „2000 forintos keretből sok fontos budapesti vonatkozású munka beszerzésére már nem futja”. A tanács felszólítására 1896. szeptember 1-én készített először terjedelmes könyvtárépítő tervet. Toldy László 1896. szeptember 1-i programjában kifejtette, hogy három irányban kívánja fejleszteni a könyvtárat: 1. Budapest történeti 2. Hungarica 3. Közigazgatási gyűjteményt akar kiépíteni. Indokai közt szerepelt, hogy a város történetére vonatkozó nyomtatványok gyűjtésére példát szolgáltat Belgrád, „ahol van egy olyan könyvtár, amelyben minden könyv megvan, amelyben Belgrád neve előfordul”. Az összes magyarországi és magyar vonatkozású kiadványok gyűjtését egyrészt muzeális szempontok emlegetésével okolta meg, másrészt azzal, hogy a főváros iskoláiban működő pedagógusoknak kíván segítséget adni, különösen irodalmároknak, történészeknek. Ami a közigazgatási anyagot illeti : elismerte, hogy ez is kell, de hozzátette : ott van a főváros statisztikai hivatala. „Hasítsák ki” annak gazdag közigazgatási anyagát és tegyék át a fővárosi könyvtárba. Javasolta, hogy ezt a kérdést Kőrösy Józseffel, a statisztikai hivatal vezetőjével együtt tárgyalják meg. A terv színvonalban bizony össze sem hasonlítható azzal, amelyet a főlevéltáros apja, Toldy Ferenc készített 1868 tavaszán. A Budapestre vonatkozó anyagokat illetően tehát Toldynak határozott elképzelései voltak, bár ebben az 1896-os tervezetében nemcsak a nyomtatott, hanem kéziratos források gyűjtéséről is írt, összekeverve az archivális és könyvmuzeális feladatokat. Az viszont bizonyos, hogy a Budapest történeti forrásokon túlmenően zavaros elképzelései voltak. A közigazgatási anyag nem érdekelte őt, ezt a gyűjtőkört a statisztikai hivatal ilyen jellegű részlegének elkonfiskálásával akarta elintézni. A kérdésnek nem tulajdonított jelentőséget, sorrendben harmadikként érintette. Annál bővebben foglalkozott a Hungarica-jelleggel, különösen az 1850 előtti magyar kiadványokkal. Elsősorban erre hivatkozva 10 000 forint beállítását kérte ugyanebben a tervezetében. Az 1896-os javaslat azonban a hivatalok közötti két esztendős hányódás után „ad acta” került. Szó volt benne egy szakbizottság szervezéséről, azt pedig az irat felzetén maradt feljegyzések szerint nem sikerült összehozni. így történhetett, hogy 1899-ig fogalma sem volt a város vezetőinek, miféle könyvek gyűlnek a köz- igazgatásinak vélt levéltári „fővárosi könyvtárban”. Kőrösy József 1902. november 17-i nyomtatásban és a Fővárosi Közlöny 1902. december 5-i számában is megjelent „Emlékirat”-a mellékletében találunk egy kimutatást a levéltárban levő könyvanyag jellegéről. Ebből az tűnik ki, hogy a Toldy által kiépített gyűjtemény — heterogén összetételű volt: az egyházi, vallástudományi könyvektől a filozófián keresztül a földrajzi — történelmi művekig minden akadt benne. Szabó Ervin a Fővárosi Könyvtár Értesítője 1915. évfolyamában (1. szám) közölt visszapillantásában úgy jellemezte a fővárosi könyvtár Toldy László által kiépített elődjét, hogy az főként szépirodalmi és történelmi anyagból állott. Az összes adatokat egybevetve kimondhatjuk: a régi fővárosi könyvtár a budapesti vonatkozású anyagot kivéve, vegyes arculatú gyűjtemény volt, amelyikben azonban érvényesült vezetőjének történeti érdeklődése. Az 1893—1898 közt érkező és a legkülönfélébb tartalmú budapesti kötelespéldányok is hozzájárultak ahhoz, hogy a könyvtár elmosódott jellegű lett. De méginkább elősegítette „a profil” elmosását maga a könyvtárvezető, akinek nem volt határozott elképzelése a gyarapítás irányáról. Ugyanekkor e helyen kell kiemelnünk: a fővárosi könyvtár további fejlődése szempontjából Toldy László históriailag fontos úttörő szerepét vállalt és töltött be, amikor elsőként hangoztatta a Budapest múltjára vonatkozó irodalom gyűjtésének fontosságát és a kilencvenes évektől 1903-ig valóban létrehozta a ma már európai viszonylatban tekintélyes Budapesti Gyűjtemény csíráját. Toldy „fővárosi könyvtár”-a tehát nem volt közigazgatási könyvtár, a feljegyzések szerint azonban a felsőbb utasításnak megfelelően 1899. január 15-én megnyitotta —egyelőre a városi tiszviselők és törvényhatósági tagok előtt — a gyűjteményt. Ugyanezen év őszén, pontosan 1899. október 15-én a szélesebb közönség számára is hozzáférhetővé tették a könyvtárat — egyelőre csak kölcsönzésre. 32
