Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Előtörténet
Végül 1900. november 19-én a Városháza Károly körúti szárnyán kapott tágasabb helyiségekben már a helybenolvasást is lehetővé tették. A könyvtár iratai közt megmaradt (1899. október 15-től 1903. február 9-ig vezetett) kézírásos olvasóforgalmi statisztika, valamint Toldy László 1900—1903 közt készült évi jelentései (amelyek a Fővárosi Közlönyben és különlenyomatokban is napvilágot láttak) szerint 1899-től 1903. februárjáig összesen 3789 személy 12 288 kötetet kölcsönzött. A helybenolvasók együttes száma 1900. november 19-től 1902. február 9-ig 30 625 volt, ezek 50 580 kötetet forgattak meg nem egészen 14 hónap alatt. Szegényes ez az eredmény, ha a könyvtárépítés 10 éves előzményeihez viszonyítjuk és a gyűjteményre fordított közel félszázezer koronához. Olyan könyvtárban érték el, melyet sem tudományos gyűjteménynek, sem közművelődési intézménynek nem lehetett minősíteni. A „nagy” számokat, amint ezt maga Toldy állapította meg, a szépirodalmi könyvekkel, azok ifjúsági és gyermekolvasói által érték el. De a gátló, korlátozó körülmények ellenére felmutatott eredmény azt mégis elegendőképp bizonyította, hogy Budapesten már nagy szükség volt nyilvános könyvtárakra. KÜZDELEM AZ ÜJ FŐVÁROSI KÖNYVTÁRÉRT (1899—1903) 1899—1903 között leplezett, majd nyílt háború zajlott le a jövendő fővárosi könyvtár birtoklásáért. Egyik oldalon Toldy László főlevéltáros állt, aki azért, hogy 1893-óta tervszerűtlenül kialakított „fővárosi könyvtársának a város vezetőségtől kívánt közigazgatási jelleget megszerezze, a Kőrösy József igazgató hivatalában 1870 óta kiépült statisztikai könyvtárat akarta részben-egészben elragadni. Toldy nem kisebb személyiségekre, mint a főpolgármesterre és polgármesterre támaszkodhatott. A másik oldalon Kőrösy József volt, aki végül, hogy könyvtára integritását megvédje, kényszerűségből vállalta: csináljanak az ő gyűjteményéből fővárosi könyvtárat és ennek érdekében Toldy levéltári gyűjteménye elnyeréséért tett lépéseket. Kőrösy egész sor városi főtisztviselő, tanácsnokok és a törvényhatóság igen sok tagja támogatását nyerte el a döntés óráiban. Ennek a párharcnak részleteiről itt csak távirati tömörséggel adhatunk számot. Bővebben térünk majd ki arra, ami ennek az 1899—1903-as folyamatnak legfontosabb eredménye: a főváros közgyűlésének 1903. január 21-én hozott döntésére, a „89/903 kgy.” számú határozatra gondolunk, mert e határozat volt az előfeltétele az 1904. október 15-én megnyitott fővárosi könyvtár létesítésének. 1899 tavaszán a Toldy-vezette régi fővárosi könyvtár első (1899. január 15-i formális) megnyitása után, amint erre utaltunk, nagy sürgés-forgás kezdődött a gyűjtemény körül: az Esti Hírlap című újság 1899. március 14-i száma közölte: Budapest vezetői múzeumi és könyvtári szakemberek bevonásával „szaktanácskozmányt” hívtak össze, ahol megjelent Szalay Imre, a Nemzeti Múzeum igazgatója, Fejérpataky László múzeumi őr, Kudora Károly, az Egyetemi Könyvtár képviselője, városi főtisztviselők, törvényhatósági tagok és mások. Az értekezlet eredménye : elhatározták, hogy a fővárosi könyvtár és a fővárosi múzeum ügyét összekapcsolják. Ennek nyomán Budapest tanácsa 1899. május 12-i ülésén kimondotta (ki tudja hányadszor?!), hogy meg kell teremteni a fővárosi könyvtárat, s annak dolgát egybe kell kötni a fővárosi múzeuméval. Ez a tanácsi határozat 1899. május 26-án már javaslatként került a főváros közgyűlése elé. A közgyűlés szentesítette azt, így született meg az 1899—1903 közt nagy szerepet játszó 1899-es 637. számú közgyűlési határozat, amely többek között kimondta: meg kell szervezni a könyvtárat és a múzeumot, a két intézményt közös vezetés alá kell helyezni, de helyhiány miatt egyelőre mindkettő marad régi otthonában. Ennél is fontosabb a közgyűlési határozat azon része, amely végre megkísérelte körülhatárolni a fővárosi könyvtár gyűjtőkörét. Eszerint „A könyvtár részére kizárólag közigazgatási és a főváros történetére vonatkozó munkák szereztessenek be különös figyelmet fordítva a különböző könyvtárakban levő s a főváros történetére vonatkozó okiratoknak eredetiben, esetleg másolatban való megszerzésére.” A közgyűlési határozaton rajta volt Toldy László levéltárosi kezenyoma, mert a nyomtatott anyag gyűjtése mellett archivális feladatokat is a könyvtárra kívánt ruházni. A határozat további része Toldy könyvtárvezetői megbízatását szentesítette, majd kimondta: létre kell hozni a múzeumi és könyvtári bizottságot, amelyben Toldy László és Kőrösy József is helyet kap, ki kell dolgozni és a közgyűlés elé kell terjeszteni a könyvtár szervezeti szabályzattervezetét, meg kell nyitni a fővárosi könyvtárat. 3 A Főv. Szabó Ervin Könyvtár története 33
