Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Előtörténet
A könyvek köttetését illetően viszont nem állhatták rosszul: 1898 nyarán véglegesen rendezték a kérdést. Először 1898. augusztus 15-től kötöttek szerződést, ekkor három évre, majd 1901. augusztus 15-től évről-évre megújították azt Leszik Károly Szentkirályi utca 3 alatti könyvkötő mesterrel. Leszik a mai könyvtár megalapítása után is hosszú ideig (1915-ig) kötötte a gyűjtemény könyveit, folyóiratait. 1898. október 30-án sikerült csak elérni, hogy a könyvtár — egyelőre fél esztendőre — egy napidíjashoz jutott Szattinger Ernő személyében. Szattinger volt Budapest városi könyvtára történetében az első „függetlenített” könyvtáros — napi 2 koronás fizetéssel. Az adatok egybevetéséről arra következtethetünk, hogy valóságos „rohammunkát” végzett az első hónapban. Toldy, aki mint láttuk, 1898. október 30-án még azt írta egy adatgyűjtő kérdőívben, hogy csak beszerzési naplója van a könyvtárnak, a betűrendes katalógus összeállítását éppen hogy elkezdték, 1899. január 14-én jelentette a tanácsnak: „a könyvtár nagy része már használható. A betűrendes katalógus egy tetemes része, valamint ennek megfelelően a szakkatalógus és a könyvek egy tetemes, sőt mondhatnám nagyobb része be van kötve és el van helyezve”. Utóbb ugyan kiderült, hogy a főlevéltáros túlzott, de egyéb források szerint 1899-ben az anyag harmada valóban hozzáférhető volt. Szattinger Toldy László jelentései szerint véglegesítése reményében reggel 8-tól este 9-ig dolgozott hónapokon, éveken át, mégis mindvégig csak napi 2 koronás „szakdíj nők” maradt főnöke összes erőfeszítései ellenére, sőt 1899 elejétől alkalmaztatása minden negyedéves meghosszabbításáért késhegyig menő harcot kellett folytatnia Toldy Lászlónak, amint ezt sok beadványa bizonyítja. Szattinger neve alatt maradt fenn a levéltárban létrejött budapesti vonatkozású anyag első katalógusának — fele. A mai Budapesti Gyűjtemény kézirattára őrzi a foliókötetes jegyzéket, amelynek második része valószínűleg elveszett. A napidíjas könyvtáros véglegesítése minden reményét elvesztve 1902 októberében otthagyta a levéltárat. (Toldy jelentései szerint rövid ideig, 1900 áprilisától 1901 májusáig egy Thold László nevű „szakdíjnok”, 1901 végétől a könyvtár beolvasztásáig pedig még egy napidíjas dolgozott a gyűjteményben, az utóbbi nevét nem tüntette fel.) 1898-tól Kolozsvári Pál „szolga” végezte a hivatalsegédi feladatokat, utána átkerült a fővárosi könyvtárba és 1904 után még évtizedekig ott dolgozott, utóbb fia és menye is az intézmény kötelékébe került. Budapest vezetői 1899—1902 között kezdtek komolyan foglalkozni a fővárosi könyvtár kérdésével és rövidesen ez lett a veszte Toldy alkotásának, a hatóságok ugyanis a jelek szerint 1899-ig abban a hi- szemben éltek, hogy a dotációval, helyiséggel, utóbb már szakdíjnokkal is ellátott könyvtár —, az 1891— 1893-as intencióknak megfelelően —, közigazgatási gyűjteménnyé fejlődött. Ebben a tévhitben élve utasították Toldyt 1898 októberében: „tegyen meg minden intézkedést arra nézve, hogy [1899] január 1-ére a fővárosi könyvtár legalább a fővárosi törvényhatóság tagjai és a főváros tisztviselői számára átadható legyen”. Toldy mint idéztük (kissé megkésve), de 1899. január 12-én azt jelentette, hogy a gyűjtemény „tetemes” része már használható, jöhetnek a bizottsági tagok, tisztviselők. A város vezetősége hitelt adott a jelentésnek és 1899 februárjában a közgyűlés színe előtt valamint a Fővárosi Közlöny című lapban is közhírré tette: „megnyílt a városi könyvtár”. Talán óvatosságból, mégis egymásután két főtisztviselőt menesztettek a levéltárba: nézzék meg az új városi intézményt. Az idevonatkozó iratok szerint előbb Szabó Károly tanácsnok, majd Rényi Dezső főjegyző látogatták meg a főlevéltárost hivatalában. Nem maradt részletes feljegyzés arról, hogy mit tapasztaltak, miről tárgyaltak Toldyval, a dokumentumokból viszont kiderül, hogy Rényi Dezső Toldy kíséretében a Kőrösy József által vezetett statisztikai hivatal könyvtárát is felkereste. Rényi főjegyző jelentésére hivatkozva 1899. február 28-án Halmos János polgármester aláírásával határozat született, amelyben többek között arról volt szó, hogy a statisztikai hivatal könyvtárának közigazgatási anyagát át kell adni a levéltári „fővárosi könyvtár” számára. Csaknem bizonyosnak látszik, hogy a határozatot az alábbi mozzanatok előzték meg. Szabó Károly tanácsnok, majd Rényi Dezső a levéltárban tett látogatásukkor megkérték Toldyt: mutassa meg az 1893 óta fejlesztett „közigazgatási” könyvtárat, vagyis a levéltári „fővárosi könyvtár”-at. A főlevéltáros azonban közigazgatási könyveket nem tudott mutatni, de vigasztalásul felhívta felettesei figyelmét: van a városnak közigazgatási könyvtára — mégpedig Kőrösy József vezetése alatt a statisztikai hivatalban. így jutottak el Kőrösyhez, így keletkezett a polgármesteri határozat. Toldy a rendelkezésre álló iratok szerint sohasem törekedett közigazgatási anyag gyűjtésére, de ezt csak 1899-ben fedezték fel. Nehéz lenne meghatározni, milyen jellegű gyűjteményt épített is ki a főlevéltáros. Csupán egy ponton 31
