Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Előtörténet
Ebből a kettősségből, mint alább majd kiderül, esztendők múltán nagy zűrzavar támadt, de 1893-ban még senki sem akadt fenn rajta. A város vezetői számára csak az volt lényeges: végre akadt valaki, aki magára vette az 1891 vége óta sürgetett „fővárosi könyvtár” gondját. Ezt a szemléletet tükrözte az időrendben következő fontosabb irat is, a tanács 1893. március 16-i döntése, mely ezúttal már formálisan Toldyra bízta a könyvtár ideiglenes kezelését. Engedélyezték a pecsét elkészíttetését is. Ennek eredményeként a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár mai központjában, különösen annak Budapesti Gyűjteményében ezrével vannak a régi, levéltári könyvtár beolvasztása által nyert olyan könyvek, amelyekben a „Budapest fő- és székváros könyvtára — 1893” szövegű, városi címerrel díszített körpecsét, vagy leltári pecsét nyomát látjuk. A tanács Toldy azon kívánságát is teljesítette, hogy a fővároshoz érkező ügyészi kötelespéldányokat 1893-tól a levéltárban alakuló „fővárosi könyvtáriba irányítsák. Ezek a könyvek és időszaki kiadványok, mint arról már szó esett, 1875-óta a Kőrösy által vezetett statisztikai hivatal könyvtárához futottak be, most, 18 év után 1893-ban a levéltár tette rájuk a kezét. Emiatt igen sok olyan kurrens kiadvány, amelynek sok esztendős, egyes esetekben 18 éves előzménye volt már a statisztikai hivatalban, ott megszakadt. Toldy így megfosztotta a statisztikai hivatalt az ügyészi kötelespéldányoktól és ekkor kezdett elmérgesedni a viszony Kőrösy József igazgató és Toldy László főlevéltáros között. 1893-ban tehát létrejött egy „fővárosi könyvtár”, de embrionális formában: helyiség helyett egy 5000 kötetet befogadó levéltári szekrény szolgált „otthonául”, költségvetéséről, személyzeti szükségleteiről egyelőre szó sem esett, a technikai felszerelésről (katalógusok) sem. Fő gyarapítási forrása: a városi kötelespéldányok. Teljességgel homályos kérdés: milyen irányban akarta kifejleszteni a gyűjteményt annak vezetője. Azt sem tudni: voltaképen kinek, miféle olvasóközönségnek szánta ezt az új könyvtárat? A levéltári „fővárosi könyvtár” gazdag irattárából kiderül, hogy az elkövetkező években egyes problémák — legalább is ideiglenesen —, megoldódtak. A főlevéltáros már 1894-ben kénytelen volt belátni, hogy a város könyvtára befogadására mégis szűk lesz az 1892 végén felajánlott levéltári szekrény: az időközben beszerzett akadémiai kiadványokon kívül a már rendszeresen érkező kötelespéldányok mind több helyet foglaltak el. Kérvényezéseire a levéltárnak is otthont adó „új városháza” (ma Váci utca 62.) földszintjén 1894-ben kiutaltak egy szobácskát, (Toldy egyik iratában „sötét udvari zug”-ként említi), miután csakhamar ez is szűknek bizonyult, 1896. augusztus 1-én kibérelték a könyvtár számára az „új városházá”-val szembeni, a Lipót utca 25 (ma Váci utca 35?) számú Árkövy József tulajdonában volt bérház I. emeletének két kétszobás lakását, melyeket faláttöréssel összekötöttek. 1896-tól 1899 őszéig itt gyűjtötték a könyveket (a helyiségekben levéltári anyagot is tároltak), ez volt tehát a régi fővárosi könyvtár első önálló otthona. 1899 őszén már részben beköltözhető volt a főváros által az új városháza céljaira vásárolt egykori Invalidusok Háza, később „Károly kaszárnya”, majd városháza, (mely ma a Fővárosi Tanács otthona). A gyűjteményt ekkor, 1899 végén a városháza Gerlóczy utcai oldalára költöztették, egy év múlva pedig 1900 novemberében a Városháza Károly körúti szárnyának első emeletére. (Ugyanott nyílt meg 1904-ben a mai fővárosi könyvtár). 1894 nyarán a főlevéltáros arra is rájött, hogy állandó dotáció nélkül sem lehet fejleszteni egy könyvtárt. 1894. június 24-én terjedelmes előterjesztést készített, amelyben javasolta: vegyenek fel a főváros költségvetésébe évi 5000 forintot könyvtárfejlesztésre. A főváros közgyűlése 1894. december 24-én 2000 forintot szavazott meg „az 1895 év folyamán eszközlendő” könyvtári beszerzésekre. A 2000 forintot, amely az időközben bevezetett koronaértékben (1 forint = 2 korona) 4000 koronával volt egyenlő, 1895-ben 3000 forintra emelték. 1895-től egészen 1903-as beolvasztásáig 3000 forint azaz 6000 korona volt és maradt a levéltárban alakuló gyűjtemény költségvetési kerete. Toldy László 1893-ban még bizonyára úgy gondolta, hogy a köteles példányokkal oldja meg a könyvtár állománygyarapításának ügyét. Vaskos aktaköteg bizonyítja, hogy a főlevéltáros csakhamar kísérletet tett a főváros kötelespéldányos jogának kiterjesztésére, és ilyen indítványt nyújtott be a város vezetőihez. Budapest vezetői azonban 1894. március 14-i határozatukkal elutasították Toldyt, aki viszont nem törődött bele a dologba. 1897-ben szentesítették az új (hírhedt) sajtótörvényt, (1897.XLI. te.) amely a fővárost, illetve könyvtárát még attól a jogától is megfosztotta, amivel addig rendelkezett: a Budapest területén megjelenő nyomtatványok ügyészi példányaitól. Toldy még ezután is folytatta donkihoti harcát: a polgármesterhez, a kultuszminiszterhez, magához Bánffy Dezső miniszterelnökhöz, Fraknói Józsefhez, a Múzeumok és Könyvtárak Orszá29
