Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Előtörténet
is nagy fontosságára, kérem a Tekintetes Tanácsot, méltóztassanak e munkák beszerzését engedélyezni és az Akadémia ezen áldozatkészségéért köszönetét mondani.”1 Nevezetes dokumentum ez a levéltárban létrejött „fővárosi könyvtár” története szempontjából, mert ez töltötte be a primus motor szerepét a szóbanforgó gyűjtemény keletkezésekor. Már itt érdemes rámutatni az idézett kérelem egy lényeges mozzanatára: Toldy a javasolt könyveknek „városunk története szempontjából is nagy fontosságára” hívta fel az illetékesek figyelmét. Ez az indítvány volt az első, amely nyomatékkai felvetette a Budapest várostörténete szempontjából fontos művek gyűjtésének eszméjét. De ebben az előterjesztésben még sem városi könyvtár, sem Budapesti Gyűjtemény létesítéséről nem volt szó, hanem csupán a levéltár házikönyvtárának gyarapításáról. (A fővárosi könyvtár központjának állományában ma is találunk olyan könyveket, amelyekben „Pest szabad királyi város levéltára” szövegű és Pest város címerével ellátott bélyegzők nyomai vannak. Ilyen bélyegzőt csak 1873., azaz Budapest egyesítése előtt használhattak. A könyvek tehát egy 1873 előtt is létező fővárosi levéltári könyvtárra utalnak, amely valószínűleg 1892-ben is megvolt.) Toldy március 15-i könyvvásárlási kérését, mint erről a statisztikai hivatali gyűjtemény története során ugyancsak szó esett, Kőrösy Józsefnek adták ki véleményezésre, mivel az ő hivatalában volt a főváros legtekintélyesebb könyvtára. Kőrösy helyeselte az ilyen hivatali szakgyűjtemények kiépítését és ezen az alapon 1892. augusztus 29-i véleményében Toldy kérésének teljesítését indítványozza. Az akadémiai kiadványok vételét szolgáló 100 forintot azonban csak 1892. december 9-én utalta ki a tanács, azzal a megjegyzéssel, hogy „E kiadványok a létesítendő városi könyvtárban fognak tartatni s ideiglenes elhelyezésük iránt a VI. ügyosztály tartozik gondoskodni”. Valószínűleg ekkor már kombinációba is vették a fővárosi levéltárt a városi könyvtár elhelyezése szempontjából, mert hét nappal a vétel iménti engedélyezése után, (1892. december 16-án) azt tudakolta a tanács hivatalos átiratában a főlevéltárostól : „van-e hely egy létesítendő fő és székvárosi könyvtár elhelyezésére a levéltárban?” További nyolc nap elteltével (1892. december 24-én) kelt Toldy válasza: „Itt-ott van egy kevés hely, vagy 60 folyóméter... s eszerint vagy 5000 kötetet el lehetne helyezni” a levéltár egyik felszabadítható iratszekrényében. Toldy László tehát elvileg 1892 decemberében magára vállalta a fővárosi könyvtár gondozását. A levéltárral kapcsolatos terv még határozattá sem emelkedett, amikor Toldy már kész javaslatot nyújtott be a főváros vezetőségéhez, 1893. január 16-án 4 oldalas előterjesztésben fejtette ki nézeteit a fővárosi könyvtár kiépítéséről. A 4 oldalból 3 ismét az akadémiai kiadványokkal foglalkozott („vegye meg a főváros az összes, a matematikai, természettudományi, filozófiai stb. sorozatokat,” fizessen elő az Akadémia kurrens kiadványaira) és ennek kapcsán hivatkozott arra, hogy barátja, Szily Kálmán akadémiai főtitkár révén kedvezményes áron (150 forintért) juthat a főváros az akadémiai kiadványokhoz. A javaslat utolsó oldalát szentelte könyvtárépítő elgondolásai kifejtésének. Indítványozta, hogy 1. Állítsanak fel központi nyilvántartást a fővárosi intézményekhez járó sajtóról és rendeljék el azok megőrzését, az összegyűlt anyagot minden év végén adják át a fővárosi könyvtárnak. 2. Irányítsák a levéltárban elhelyezendő fővárosi könyvtárhoz az ügyészi köteles példányokat, kényszerítsék a nyomdákat kötelességük pontos teljesítésére. 3. Készíttessenek egy „Budapest fő- és székváros könyvtára” szövegű körbélyegzőt, amellyel az alakuló könyvtár példányait pecsételik majd végig. Újabb előrehaladást jelentett egy 1893. február 23-i (a polgármesteri elnöki és személyzeti ügyosztály által kiállított) végzés, amelyben azt olvashatjuk, hogy: „Régóta érzett szükséges lépés egy fő- és székvárosi könyvtár létesítése, mely alkalmat adna a tisztviselőknek, hogy magukat bizonyos irányba képezhessék” — és a továbbiakban a javaslattevő hivatal már kifejezetten a levéltár kijelölését indítványozta a szóbanforgó könyvtár ideiglenes otthonául, noha Toldy beadványában szó sem volt a fővárosi hivatalnokok munkáját segítő közigazgatási könyvekről. A főlevéltáros és a város illetékesei tehát két malomban őröltek. Toldynak az akadémiai kiadványok valamint most már a városhoz érkező (azelőtt „közvádlói”) ügyészi köteles példányok be-, illetve megszerzése volt a könyvtáralapítás előfeltétele. A város vezetői viszont az 1891. november 19-i tanácsi határozat értelmében közigazgatási könyvtár alapítását várták Toldytól. 1 Az idézett előterjesztés és mindazok, melyekre e fejezetben forrásutalás megjelölése nélkül hivatkozunk, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményében a könyvtártörténeti iratok „Levéltári könyvtár. 1892—1903” című dossziéjában találhatók. 28
