Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Előtörténet
hogy a vezetése alatti statisztikai hivatalban addig már jelentős közigazgatási anyag is felgyűlt. Arról is szó esett, hogy Kőrösy pénz-, helyiség- és személyzethiányra hivatkozva elutasította az indítványt. Ekkor jutott szerephez a véletlen: 1892. március 15-én a főváros levéltárának vezetője Toldy László alább idézett előterjesztésében kérte, hogy könyveket vásárolhasson a levéltár számára. Toldy kérését kilenchavi késéssel teljesítették, ugyanakkor azonban nála is kísérletet tettek fővárosi könyvtár befogadása ügyében, ezúttal eredményesen. Mielőtt Toldynak a régi „fővárosi könyvtár” körüli szerepét bemutatnánk, érdemes néhány szó erejéig megemlékezni Toldyról az emberről, a tudósról, a hivatalnokról. Toldy László (1846—1919) annak a Toldy Ferencnek a fia, aki 1868-as előremutató tervével maga is beírta nevét a fővárosi könyvtár előtörténetébe. Toldy László több vonatkozásban is apja nyomdokain haladt. Katolikus papnak indult ugyan, és élete során mindvégig szoros kapcsolatok fűzték az egyházhoz, de a reverendát korán levetette, előbb tanár lett, majd 1886-tól Budapest főlevéltárosa. Toldy László atyjához hasonlóan igen széleskörű irodalmi munkásságot fejtett ki, irodalmi és történelmi tárgyú műveket fordított, a tudomány legkülönbözőbb ágaiból jelentek meg cikkei, tanulmányai, mégis mindenekelőtt historikus volt. Ügy tűnik: életének egyik legsóvárabb vágya, hogy az idősebb Toldyhoz hasonló tudományos babérokra tegyen szert. Mindenekelőtt és mindenekfelett tagja szeretett volna lenni a Magyar Tudományos Akadémiának, hol apja egykor főtitkári tisztet töltött be. Ez utóbbi feltevést egy 1906-ban kipattant botrány részletei igazolják. A botrány hőse Bubics Zsig- mond kassai püspök. 1906-ban fény derült arra, hogy az Akadémia tagjai sorába is beválasztott Bubics Zsigmond élete során idegen toliakkal ékeskedett. Egy szemfüles riporter ugyanis elfogta és a lapokban (fakszimilékben) is közreadta Toldy László főlevéltáros Bubics Zsigmondhoz intézett hosszú levelét, amelyben Toldy anyagi és erkölcsi kisemmizettségére hivatkozva és nagyobb kártérítést sürgetve panaszolta fel a dúsgazdag püspöknek: ? „mindennek, ami püspöksége alatt naggyá tette Eminenciádat, én voltam a szerzője”. A levélből ország-világ megtudhatta, hogy Toldy László írta több mint két évtizeden át — éjjel, titokban — Bubics összes cikkeit, beszédeit, tanulmányait. Ami Toldynak legeslegjobban fájt: ő rendezte sajtó alá a Buda felszabadulásának 200. évfordulóján kiadott hatalmas forrásmunkát, az 1886-ban megjelent „Cornaro Frigyes velencei bécsi követ jelentései... 1686” című reprezentatív gyűjteményt, a püspök megbízásából — a püspök helyett. E kiadvány alapján, amely máig a főpap munkájaként szerepel, választották meg Bubicsot az Akadémia tagjává. Arra már aligha számított a fillérekért szellemi bérmunkát végző Toldy, hogy az ő műve alapján lesz a püspök akadémikussá. Röviden: Toldy László a „szentéletű” püspök kisemmizett „irodalmi néger”-e volt. A leleplezések a maguk idején óriási feltűnést keltettek. Többek közt a kor legnagyobb költője, Ady Endre is foglalkozott velük: megértette Toldy nyilvánosságra került leveléből, a főlevéltárosnak az fáj a legjobban, hogy helyette Bubics ült be az Akadémia székébe. Ezért írta maró gúnnyal Ady Endre : „Kérdezzük szigorúan: miért nem akadémikus Toldy László... ő cselekedett és ragyogott Kassa püspöke helyett... mutassák meg a konzervátorok, hogy van még a földön igazság. Bubics Zsigmond bitorolta a földi bonumokat. Hát például legyen Toldy László az Akadémia tagja”.1 Mindehhez szinte felesleges hozzáfűznünk, hogy Toldy ezután sem lett akadémiai tag, Bubics erszénye sem nyílt meg a főlevéltáros előtt. Toldy László a Magyar Tudományos Akadémia kiadványai iránt érzett sajátos érdeklődése folytán lett — számos egyébirányú tevékenysége mellett — a fővárosi könyvtár útjának előbb véletlen, majd tudatos egyengető je, mi több: könyvtár alapító és könyvtárvezető. Az akadémiai kiadványok érdekében tette meg az első lépést: 1892. március 15-én a következő beadványt intézte a tanácshoz: „Szily Kálmán úr, a M. T. Akadémia főtitkára megígérte nekem, hogy az Akadémiának 1830—1891 végéig megjelent összes történelmi kiadványait... melyek körülbelül 500 forintnyi árt képviselnek, 100, azaz egyszáz forintért hajlandó a főváros levéltárának átengedni. Tekintettel ezen óriási gyűjteménynek nagy becsére és városunk történelme szempontjából 1 Budapesti Napló, 1906. március 30. 27
