Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Másfél évtizedes hanyatlás (1930-1944)
annak is alatta maradt (2000—6000 kötet). A raktárból kikért könyvekre vonatkozóan még gyengébb forgalmi számokat látunk. A helyzeten tehát a nagy apparátussal szerkesztett és kiadott néhány szakbibliográfia sem lendített. Ezzel szemben pozitiven értékelhetjük, hogy a Budapesti Gyűjtemény, amely értékes nyomtatott anyaggal járult hozzá a Buda visszafoglalása 250. évfordulóján rendezett kiállításhoz, (1936-ban), 1938-ban is segítséget nyújtott, amikor is az 1838-as pesti árvíz 100. évfordulóján rendeztek kiállítást, ugyancsak az Iparművészeti Múzeumban, 1941-ben egy Budapest történetéről készülő filmhez adott anyagot stb. A Budapesti Gyűjteménynek a személyzetben és anyagiakban szűkölködő könyvtáron belüli igen kedvezményezett helyzetét jellemezte, hogy a vezetőség lehetővé tette egyes kiemelkedő szerzemények tanulmányszerű leírását, a dolgozatok publikálását a Tanulmányok sorozatban. A tucatnyi dolgozat közül három Kelényi Béla Ottó tolla alól került ki, kettő Jajczay János munkája volt, három Koch Lajosé, akik mellett Lamatsch Sándor, Hanskarl Erzsébet, Sárváry Dezső és Gerendás Ernő jelentkeztek még egy-egy feldolgozással a könyvtár munkatársai közül, rajtuk kívül Relkovic Neda fővárosi tanárnő. Értékes adatokkal járult hozzá Budapest történetéhez többek között Sárváry Dezső, Francia útleírások Budáról és Pestről 1838—1884 című kiadványával, Gerendás Ernő a Budapesti Gyűjteményben őrzött céhiratokra támaszkodó írásával a XVII századi céhviszonyokról, Jajczay János, aki Max Felix Paurnak a múlt század harmincas éveiben készült pest-budai figurákat ábrázoló rajzairól értekezett. Hanskarl Erzsébet „Budai, óbudai és pesti hírek a Wiennerisches Diarium első ötven évfolyamában (1703—1752)” című adatgyűjteménye hasznosságát sem lehet vitatni, akárcsak Koch Lajosnak Kacsóh Pongrác kéziratáról készített ismertetése értékét. A Budapesti Gyűjtemény egyik legfontosabb szerzeményével Relkovic Neda foglalkozott, „A budai jogkönyv harmadik kézirata a Fővárosi Könyvtárban” címen, mint a téma legkiválóbb szakértője vizsgálta és tárta fel azt, ami újat jelentett a fővárosi könyvtár birtokába került kéziratban, az Ofner Stadtrecht két korábban már ismeretes példányával szemben. Kelényi Bélának a Tanulmányok sorozatban megjelent harmadik és utolsó munkája, az 1939-ben közölt Egy magyar humanista glosszái Erasmus Adagiájához című, a könyvtár birtokába került Erasmus példány egyik első tulajdonosa, a XVI. század elején élt és működött Pelei Tamás gyulafehérvári kanonok széljegyzeteit mutatta be és elemezte. A kéziratos bejegyzéseket dr. Gillemot Katalin fejtette meg. A könyvtár publikációs munkája kapcsán ejtünk szót a Budapesti Gyűjtemény munkaközössége által összeállított bibliográfiákról. TUDOMÁNYOS PUBLIKÁCIÓK Az 1930—1942-es évkönyv lapszáma fokozatosan növekedett: az 1930-as Évkönyv 218 oldalon, az 1934-es már 312 oldalon, az 1935-ös 450 oldalon látott napvilágot és a következő esztendőkben is 300— 400 oldalon jelent meg ez a kiadvány. Az évi jelentések is terjedelmesebbek az évkönyveken belül, de csak a tudományos központra vonatkozó fejezetek bővültek a reprezentatív külsejű kötetekben, ahol alig 2—3 lap jutott a hálózatnak. Az évkönyv jelentős részét foglalták le a központi gyűjtemény gyarapodási listái, és 1931-től a különböző tanulmányok, szakbibliográfiák. A tanulmányok és speciális bibliográfiák nagyobbrésze különlenyomatban is megjelent. Az 1919 után készült első tanulmány Kelényi Béla tolla alól került ki. „A Fővárosi Könyvtár története” címen, ez még csak az 1931-es Évkönyvben jelent meg, különlenyomat nem készült belőle. Kelényi 20 lapos dolgozata a könyvtár 1903-ig terjedő előéletét Gárdonyi Albert levéltári gyűjtése alapján vázolta. E rész sok adatot foglalt egybe, a források lelőhelyeit azonban nem tüntette fel. Szabó Ervin és baloldali munkatársai úttörő szerepéről és általában az 1904—1919 közti sorsdöntő évekről viszont alig volt mondanivalója a szerzőnek, ezt az időszakot röviden intézte el. A forradalmak hónapjainak is csak néhány szokványos rágalmazó mondatot juttatott, azonban bő részletességgel foglalkozott a Wenckheim palota átalakítása és berendezése kérdéseivel. 1932-ben jelent meg az Évkönyvben, majd különlenyomatban is Kelényi újabb dolgozata: „Erhard Schön magyar vonatkozású metszetei, különös tekintettel Buda 1541. évi ábrázolására.” A különlenyomat már egy új, a „Tanulmányok” címen indított sorozat 1. száma is lett. A témaválasztás érzékelteti, hogy a központi gyűjtemény éppen a gazdasági válság kellős közepén kezdte el sajátos „procul negotiis” életét. Több hasonló, történelmi részletkérdéseket tárgyaló dolgozat jelent meg ezután is a Tanulmányok sorozatában 1932—1943. közt. A 22 füzet nagyobb része a könyvtár értékes régi, főként budapesti vonatkozású szerzeményeit írta le, e dolgozatokra a Budapesti Gyűjteményről szólva utaltunk. A Tanulmányok sorozatban néhány könyvtártudományi értekezés is napvilágot látott. Drescher Pál: „Mit olvas a Fővárosi Könyvtár közművelődési fiókjainak olvasóközönsége?” (Tanulmányok 4. szám) című, valamint Zsák Wilfried és Fort Sándor hasonló tematikájú összeállításairól már szó esett. A téma288
