Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Másfél évtizedes hanyatlás (1930-1944)
választás helyes volt, más kérdés, hogy például Drescher megütközést kiváltó módon oldotta meg feladatát. A tanulmányok sorozatban speciális könyvtártechnikai kérdéseket tárgyaló dolgozatokat is publikáltak, ezek közül hazai szakirodalomban leginkább újszerű Kondorosi Sándornak a a tudományos könyvtárak raktározási problémáit tárgyaló munkája, amely a sorozat utolsó (22.) számaként jelent meg 1943- ban. Utaltunk rá,hogy 1930 után is folytatták az 1910-ben indított Aktuális kérdések sorozatot, amelynek újabb számait az „Aktuális nemzetpolitikai kérdések” alcímmel egészítették ki; 1942-ig öt füzetet adtak ki, közülük négyről, Homa Gyula és Witzmann—Veredy Gyula összeállításairól a belőlük merített idézetekkel alátámasztva mutattuk ki, hogy ezek kifejezetten a fasiszta propagandát szolgálták. E sorozatban jelent még meg Hamvas Béla Világválság című összeállítása is 1938-ban. A füzet nem politikai célkitűzések jegyében fogant, azonban annyira magán viseli szerzőjének a kapitalista világválság okait és jellegét illető teljes tájékozatlanságát, a problémával kapcsolatos zűrzavarát, hogy emiatt kell tudománytalannak minősítenünk ezt a bibliográfiát. Nem mondhatunk egyértelmű ítéletet az 1929-ben indított „A Budapesti Gyűjtemény bibliográfiai munkálatai” sorozat 1930—1942 között kiadott 2—5. füzeteiről. Az 1932-ben megjelent Buda és Pest fürdőinek és gyógyforrásainak irodalma című jegyzék hasznos munka, 1190 tételt ölel fel. Problematikusabbnak tekinthető, a sorozat 3. és 4. száma, ezek az 1935-ös, illetve 1936-os évkönyvekben és különlenyomatban is napvilágot láttak, mindkettő Buda 1686-os visszafoglalása 250. évfordulója alkalmára készük, mind a kettő, anyagát és kiállítását tekintve, reprezentatív darab. A Buda és Pest 1686-os visszafoglalásának egykorú irodalma című összeállítás az 1683—1718 közötti, főként német, olasz, francia, spanyol stb. leírások, híradások címeit tartalmazza annotációkban, a Budára vonatkozó passzusok kivetítésével. Az 1618 tételt felölelő, névmutatóval kiegészített gyűjtemény „mellék- terméke” lett a „Buda és Pest grafikus ábrázolásai a visszafoglalás korában” című 260 tételt felsoroló ikonokgráfia, a sorozat 4. száma, amely 1937-ben jelent meg az előzőnél is mutatósabb, számos reprodukciót feltáró mellékleteivel. A két évfordulós kiadvány egészen speciális kutatói igényeket szolgált. A bibliográfiák anyaga ugyanis egy csekély töredéket kivéve csak a könyvtár Budapesti Gyűjteményében a múlt század vége óta felszaporodott és a katalógusokban megtalálható egykorú forrásokat foglalta egybe, tehát csupán monografikus anyagot. Annyiban adott többet a könyvtár olvasói katalógusainál, hogy annotációk útján a fővárosi vonatkozásokat lapszám és idézetek, illetve fakszimilék segítségével kivetítette. A kiadványok legnagyobb haszna az volt, hogy előkészítésük közben az egykorú forrásirodalom hiányosságait és felfedezték és a lehetőség szerint beszerezték a példányokat a központ számára. Az iménti két költséges, munkaigényes összeállítás után már csak egyetlen alkalommal jelentkezett a Budapesti Gyűjtemény a szélesebb nyilvánosság előtt a felszabadulásig: 1938-ban az „Aquincum irodalma” című 1130 tételes bibliográfiával. A Budapesti Gyűjtemény az egész Horthy-korszakban mindössze az 1929—1938 között megjelent 5 bibliográfiával lépett a nyilvánosság elé. A 25 esztendő e termése együttesen kerek 4710 címet tartalmazott. Az eddig említett publikációkon kívül a sorozatoktól függetlenül is napvilágot láttak egyes kiadványok, közülük az „Emericus, egy dillingeni iskoladráma 1626-ból” című 1930-ban jelent meg, 1932-ben Goethe és Haydn összeállítások, ezek mind a bennük feltáró forrásadatok száma, mind kiállításuk tekintetében figyelmet érdemeltek. Valamennyi eddig említett publikáció a központot szolgálta. Az egész időszakban csak egyetlen olyan kiadvány készült, amely legalább egy részében a hálózat növekvő olvasótáborát is segíthette: 1939-ben az Útmutató a Fővárosi Könyvtár használatára című füzet 5. kiadása volt ez. A füzetet minden olvasónak meg kellett vennie. Ez az egyetlen publikáció, amely rövidesen elfogyott. 1940-ben és 1941-ben két új kiadást kellett belőle készíteni. A KÖZPONT MŰKÖDÉSE A Wenckheim palotába költöztetett központ szervezeti felépítése továbbra is az 1912—1914-ben lerakott alapokra épült. A rendelőosztály, amely átlagosan 3—4 főnyi személyzettel működött, valamint a 6—8 főnyi személlyel ellátott katalogizáló osztály munkája ezúttal is a kitaposott úton haladt. Ekkor is eléggé tempósan folyt a munka, akárcsak az 1920-as években, ezt az évi ielentéseknek a teljesítményeket összegező számadatai is érzékeltetik. 1932-ben például a rendelőosztály 4 dolgozója 7894 könyvet vett át és továbbított, egy főre tehát 2000 kötetnél kevesebb jutott, ami 250 munkanapot figyelembe véve kevesebb, mint napi 8 kötet adminisztrálását jelentette. Ugyanabban az évben a 8 személlyel ügyködő kata19 A Főv. Szabó Ervin Könyvtár története 289
