Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
A „bethleni konszolidáció” éveiben (1924-1929)
hangzó véleményéiről és arról, hogy ezekkel együtt járta volna be az épületet, mielőtt első véleményezését elkészítette. A részleges beismerésekre egyébként azért is volt szükség, mert a palotavásár lebonyolítása és kierőszakolt törvényesítése után elő kellett készíteni a közvéleményt és a törvényhatóság ellenzékét az újabb keserű pirula lenyelésére, arra, hogy az épület könyvtári célokra való átalakításának hatalmas, a vételárral csaknem egyenlő kiadásait tudomásul vegyék, illetve megszavazzák. ÁTALAKÍTÁS, BERENDEZÉS, MEGNYITÁS Mielőtt az átalakítás és berendezés munkáiról szót ejtenénk, újabb figyelemreméltó mozzanatra kell rávilágítanunk: amíg a város vezetői a vásárt teljes presztízsük bevetésével és páratlan gyors akciókkal kereken 6 hét alatt, 1926. december eleje és 1927. január 15. között tető alá hozták, az épület könyvtári célokra való alkalmassá tételénél a legcsekélyebb sietséget sem tanúsították. Az 1927. január 15-én már a főváros birtokába került palotában csak több, mint négy esztendő múltán, pontosan 1931. április 21-én nyílhatott meg az intézmény az olvasóközönség előtt. A vásár lebonyolítása, a vételár kifizetése körül tehát óriási buzgalmat tanúsítottak a város vezetői, de az átalakítás, a berendezés, a gyűjteménynek az olvasók számára való átadása az új otthonban már „ráért”. A sok más leleplező erejű mozzanat mellett ez is szemléletesen bizonyította: nem a könyvtár elhelyezése, hanem a vétellel kapcsolatos „üzlet” volt a fontos számukra. A Wenckheim palota átalakításának és berendezésének ügye háromszoros nekirugaszkodás után dőlt el véglegesen. Első ízben 1927 elején foglalkoztak az illetékesek ezzel a kérdéssel, melynek megoldása azért vált sürgőssé, mert előrelátható volt, hogy a vételt tárgyaló közgyűlésen az ellenzék vitatni fogja az épület könyvtári célokra való alkalmasságát. („Wenckheim palota iratai. A Wenckheim palota átalakítására és berendezésére vonatkozó iratok” csomója), azonban balul végződött ez a kísérlet. Az első költségvetésben ugyanis 570 000 pengős szükségletet tüntettek fel. A palotavásár megszavaztatása körül izgalmas pillanatokban a magas előirányzattal elő sem mertek hozakodni és a közgyűlés emlékezetes (március 16-i) ülésén közölték: a terveket visszaadták a szakközegeknek, hogy mérsékeljék igényeiket. Másodszor 1928 elején került komolyabb formában napirendre ez a probléma. A fővárosi könyvtár irattárában („Wenckheim palota iratai”) 1928. február 25-i keltezéssel található a könyvtárigazgató részletesebb javaslata, amely nagyobb tételekre osztva megjelöli az átalakítás és berendezés költségszükségleteit. Ime a számadatok: A ) Átalakítási munkák 1. Falbontás és kőművesmunka ........................................................ 84 000 P 2. Asztalos, lakatos és mázolómunka ................................................ 51 000 P 3 . Szobafestőmunka............................................................................. 36 000 P 4 . Fűtőberendezések ........................................................................... 120 000 P 5 . Vízvezetéki és csatornázási munkák ............................................ 46 000 P 6 . Villanyberendezés, könyvlift ........................................................ 73 000 P 7 . Tetőfedő és bádogosmunka, üveges és kőfaragómunkák ........ 30 000 P Ö sszesen 440 000 P B) Berendezés 8. Vasállványok ................................................................................... 182 000 P 9 . Fabútor berendezés ........................................................................ 71 878 P Együtt 693 878 P így tehát több mint egy esztendővel a vétel után kiderült, az épületre csaknem annyit kell még költeni, amennyiért megvásárolták. A költségvetéshez fűzött terjedelmes kommentár egyik része nagy vonalakban vázolja az átalakítási költségek egyes tételeinek rendeltetését, részletesebb indokolást találunk a vasállványokkal kapcsolatban. Eszerint az állványok költségszükségletének az olcsóbb, a Ganz—Danubius-féle ajánlatot vették alapul. A vasállványok 11 432 folyóméteren biztosítanak elhelyezési lehetőséget az 1928-ban 180 000 kötetes állomány számára, amely a régi, a Károlyi utcai otthonban 3800 folyómétert foglal el. A palotában a közel 11 és fél kilométeres férőhelyet a földszinti helyiségekben felállítandó faállványok további 2500 méterrel, a dísztermek zárt szekrényei újabb 353 méterrel növelik. így a Wenckheim palotában 14 285 folyóméter 270
