Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
A „bethleni konszolidáció” éveiben (1924-1929)
áll majd rendelkezésre és „az évi 8000 kötetes gyarapodást figyelembe véve’* (polconként átlag 40 kötet elhelyezésénél) „50 évre bőven biztosítja” a gyűjtemény terjeszkedését, állapította meg a könyvtárigazgató. A bútorzat készítésénél a magyarázó szöveg kiemeli, hogy a művésziesen kiképzett első emeleti termekbe, amelyeket az olvasók, a kölcsönző, a Budapesti- és Keleti Gyűjtemény elhelyezésére szemeltek ki, „elemi erővel lép fel az esztétikus megoldás követelménye.” A bútorzatot artisztikusan, a célnak megfelelően, ugyanakkor a lehetőség szerint olcsón kell készíttetni, hogy azok a miliőbe „annak túlzott pompája” nélkül beilleszthetők legyenek... E helyen a legmegfelelőbb ajánlattevő, a Thék Endre cég megbízását javasolta az előterjesztés. A vasállványok készítése egymagában is 7—8 hónapot tenne ki —, fejeződik be az indokolás, amely nyomatékosan kiemeli, hogy a szükséges közel 700 000 pengős előirányzat a munkálatok hosszadalmassága miatt két esztendőre (1928—1929) elosztva, állítható be a könyvtár összköltségvetésébe. Enyvvári javaslata így végződött: „Ha meggondoljuk, hogy a palota vételára szakemberek egybehangzó véleménye szerint olcsó (a teljes értéknek mintegy negyedrésze) és hogy egy lényegesen szerényebb kivitelű könyvtárpalota építése ma körülbelül 3 500 000 pengőbe kerülne, úgy érezzük, hogy Budapest székesfőváros közönsége nem hoz túlságosan nagy áldozatot, ha évi 1 000 000 pengővel dotált egyetlen kultúrintézete számára alig 1 500 000 P költséggel 50 évre méltó hajlékot és nyugodt fejlődési lehetőséget biztosít”. Az épület átalakítása, a belső falak részbeni lebontása, újraépítése, a tatarozási és egyéb munkák 1929 elején kezdődtek meg. 1930 elején indult meg a végleges berendezési tervek előkészítése, — terv- pályázatokat írtak ki, amelyek elbírálására városi és külső szakemberekből bizottságot alakítottak Buzáth János alpolgármester elnöklete alatt, majd a döntések alapján az elfogadott terveket vállalatba adták. A közel 700 000 pengős átalakítási és berendezési költségelőirányzatot két egyenlő részletben az 1929—1930-as évekre elosztva bocsátották a könyvtár rendelkezésére. Ezt a közgyűlés utóbb a 179/1930-as határozattal hagyta jóvá. A könyvtár irattárában („Wenckheim palota iratai”) jelentős részben megőrzött tervpályázatok közül Vass Béla és Bodon Károly iparművészek terveit jutalmazták első, illetve második díjjal, őket bízták meg a végleges, a bírálóbizottság kívánságainak megfelelően módosított tervek kidolgozásával úgy, hogy a berendezendő termeket maguk közt osszák fel. (22343/1930—IX. sz. 1930. ápr. 24-i keletű tan. hat.) A munkálatok vállalatba adása nyilvános versenytárgyalás után történt meg. Ennek eredményéről a 27 574/1930—IX. számú 1930. június 18-i keltezésű tanácsi határozat tájékoztat, mely szerint Fodor József a folyóiratterem, Lingel Károly és fia a nagy olvasóterem a reference és a Budapesti Gyűjtemény, a Műasztalosok Szövetkezete és Iparművészeti Rt., Rákos Pál a kölcsönző és katalógusterem, Kiss József a „Kis Budapesti Gyűjtemény” (ma: osztályozó), Thék Endre a Keleti Gyűjtemény (ma: rendelőcsoport) bútorberendezési munkálatait végezték el. A berendezés költségigényesebb hányadát, a vasállványok elkészítését a Ganz-Danubius gépgyárnak adták ki a főváros építkezési bizottságában 1930. május 6-án és 13-án tartott meglehetősen éles vita után (1. „Wenckheim palota iratai”). Ide iktatjuk a könyvtárigazgató kéziratban fennmaradt utólagos és végleges elszámolását a palotával kapcsolatos kiadásokról, amelyek az átalakítás és berendezés részlettételeinél igen lényeges eltéréseket mutatnak az 1928. február 25-i tervekétől: „Az új könyvtárépület megvásárlásának, átalakításának és berendezésének költségei... Épület vásárlás és átírás .......................... 798 000 „ Át alakítás és berendezés.......................... 693 898 „ 1 491 878 P” Ez a belső használatra szánt összegezés sem volt teljesen pontos, a város az átírási illeték kifizetését addig halogatta, míg azt elég jelentékeny késedelmi kamattal (több mint 4 500 pengő) terhelték meg. A 42 és félezer pengőt csak 1930. március 26-án utalták ki. (1. „Wenckheim palota iratai” 21. sz.) Feltehető, hogy a halogatás egyik oka: a nagyösszegű illeték kifizetésével minél később akartak a nyilvánosság elé lépni. 1930 végén befejezéshez közeledtek az átalakítás és berendezés munkálatai és ekkor már a főgondot a központ könyvanyagának leendő átszállítása okozta. Kondorosi Sándor, aki még Szabó Ervin igazgatósága alatt került a könyvtárba, kapott megbízást a költözködés technikai előkészítésére és lebonyolítására, ugyanő számolt be részletesen a könyvek átszállításának végrehajtásáról az 1931-es Évkönyvben (56—58. 271
