Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
A „bethleni konszolidáció” éveiben (1924-1929)
A fiókkönyvtárak számára beszerzett könyvtömeg összetételére csak elszórt utalásokból következtethetünk, szerencsésebb helyzetben vagyunk, ha a tudományos központ gyarapítási politikájába akarunk betekintést nyerni, mert a könyvtár évenként kiadott Értesítői tizedes szakrendben a központnak csaknem egész újonnan beszerzett anyagáról cím szerinti kimutatásokat közöltek. Mielőtt e katalógusokba bepillantanánk, vegyük szemügyre az évi jelentéseknek a gyarapodás szakrendi megoszlásáról szóló összesített kimutatásait, nézzük meg, hogyan alakult a központ „profil”-ja 1924-től 1929-ig a számok tükrében. A beszerzett könyvek szakrendi megoszlását feltüntető táblázatokban a leginkább figyelemre méltó tény, hogy 1924-től erős iramban szorítják vissza a társadalomtudományi szakot. Amíg 1923-ban a 3-as jelzettel ellátott művek 57,6%-át tették ki az egész beszerzésnek, 1924-ben 25%-ra zuhant az arány a központ gyarapításában, bár 1925-től ismét növekedni kezdett, 1929-ben elérte a 43,1%-ot, tehát a javuló tendencia ellenére is 14%-kal maradt az 1923-as arány mögött. Ezek a számok a gyakorlatban illusztrálták, amit az 1923-ban véglegesen megszövegezett és 1925-ben jóváhagyott szervezeti szabályzat mondott ki: a központi gyűjteményt valóban meg akarták fosztani szociológiai profiljától. Másfelől az a körülmény, hogy a társadalomtudomány háttérbe szorítását nem kísérte valamely más tudományág nagyobbarányú fejlesztése, arra mutatott, hogy a szervezeti szabályzat azon tételét is igyekeztek a gyakorlatban érvényesíteni, amely szerint a fővárosi könyvtárt valamiféle „általános” tudományos gyűjteménnyé alakítják. Az „Ertesítők”-höz csatolt és decimális rendben megadott új szerzemények jegyzékei a központi gyűjtemény teljes társadalomtudományi anyagát felölelték, ezt a könyvtárigazgató egy 1925. március 17-én kelt leveléből tudjuk meg. Kremmer a levelében Krisztics Sándort, aki ekkor éppen a Magyar Szociográfiai Intézet vezetője volt, értesítette, hogy a szóban forgó könyvtári katalógusok az intézmény „valamennyi társadalomtudományi szerzeményét” felölelik.1 Semmi okunk kételkedni az állítás hitelességében. A forradalmi és haladó művek beszerzése elől elzárkóztak, még a legális magyar szociáldemokrata és szakszervezeti kiadványoknál is évről-évre csökkent a gyarapítás mutatószáma, viszont gyors iramban láttak hozzá a fasiszta anyag növeléséhez. Százával találjuk már az 1924—1929-es Értesítők szerzeményezési jegyzéseiben a társadalomtudomány különböző alosztályaiba sorolt fasiszta könyvek címeit, ekkor még az olasz művek voltak túlsúlyban. 1927-ben kapott önálló szakszámot a fasizmus (321.88 jelzetet) és ekkor 10 művet soroltak ide, 1928- ban már 20 szerzemény, 1929-ben 30 került a rovatba. A fasiszta elméleti könyvek csak töredékét tették ki az e körhöz tartozó gyarapodásnak, a többség más címszavak alá került. így például kizárólag fasiszta szellemű írásokat szereztek be a „Kommunizmus Bolsevizmus” kérdését tárgyaló irodalomból (335.86 szakszám), hasonlóképpen egyszerűsítették le a 335 számmal jelzett „Szociálizmus” irodalmának fejlesztését: a címek vigasztalan egyhangúsággal ismételgették, amit Marx fellépésétől máig tízezernyi „tudományos” és fércmunka ígért hasztalanul, hogy a marxizmus bukását bizonyítják a következő lapokon. íme néhány kiragadott példa az 1924— 1929- es listákból: „Kommunista téboly. Vér és terror”, Shadwell: Der Zusammenbruch des Marxismus; Muhs: Anti-Marx; Ramus: Die Irrlehre des Marxismus; Massa: La décadence socialiste; Kümmert: Mit Marx — über Marx; Delta: Gedanken um Überwindung der Marx’schen Soziologie; Dékány István: Az osztályelmélet; Henri de Man: Au delà du marxisme; Clayton: The rise and decline of socialism in Great Britain; Koester:Zur Kritik des historischen Materialismus; Wendel: Der Sozialismus in der Karikatur von Marx bis Mac Donald; Pesch: Des wissenschaftlichen Sozialismus Irrgand und Ende stb. A zsidók, a sárgák és a feketebőrűek ellen uszító irodalom gyűjtéséről vallanak a 303.2 szakszámú („fajszociológia”) rovatok: 1924-ben 9, 1925-ben 23, 1926-ban 28, 1929-ben 33 kötet, ekkor már nagyrészt náci termék, noha Hitler éknek még 4 évig kellett várni a hatalomátvételre. Az első pillanatban mosolyt fakasztó az a buzgalom, amellyel a 133-as számú szakot, az okkultizmus- spiritizmus anyagát fejlesztették. 1924-ben 12 művet, 1925-ben 18-at, 1926-ban 21-et, 1928-ban már 30-at, a következő évben már kereken félszáz (pontosan 48) olyan könyvet szereztek be, amely a spiri- tizmus, a magnetizmus, az álomfejtés, a „szent asztalok” a reinkarnáció, a csillagjóslás stb. „tudományában” tájékoztatta a jámbor olvasót. Az ilyenirányú gyarapítás elsősorban Enyvvári Jenő aligazgató, 1927-től igazgató „érdeme” volt, ő ugyanis komolyan vette ezeket a kóklerságokat. Hazai művek mellett német, francia, angol, tengerentúli kiadványokat is sikeresen felkutattak és beszereztek. A könyvtár ellenforradalmi vezetői tehát egyfelől politikailag jobboldali, fasiszta irányba igyekeztek terelni a központi gyűjtemény gyarapodását, másfelől egyéb vonatkozásban is elposványosították azt. A könyvbeszerzés politikai és tudományos szempontból elmarasztalható része természetesen csak egyik hányadát tehette ki a gyarapodásnak. Az „általános munkák”-at jelző 0-ás és a társadalomtudományi szakon belül a közlekedés, a kereskedelemügy, a biztosítás- és pénzügy, a néprajz, továbbá a kevésbé 1 Irattár. Levelezés. 1924—1929. 247
