Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
A „bethleni konszolidáció” éveiben (1924-1929)
A „bethleni konszolidáciö” éveiben (1924—1929) A SZERVEZETI SZABÁLYZAT Az intézmény horthysta vezetői nagyjelentőségű eseményként könyvelték el, hogy 1925-ben végre szentesítést nyert a könyvtár új szervezeti szabályzata. A gyűjtemény eddigi története ismertetésének keretében láttuk, hogy az új szervezeti szabályzat rögzítésének ügye úgyszólván az első, az 1903-as szabályzat jóváhagyása óta aktuális kérdés maradt, bár hiánya annál kevésbé volt érezhető, mert hiszen ez még a „normális” békeévekben sem befolyásolta a könyvtár mindennapi életét. Másként vélekedett a kérdésről az ellenforradalmi könyvtárvezetőség. Mint említettük, már 1919-ben utaltak arra, hogy az intézményben érvényre juttatott új, ezúttal már ellenforradalmi szellemű könyvtárpolitikát rögzítő szervezeti szabályzat elfogadtatását programba vették. A szervezeti szabályzattal kapcsolatos iratokból, kommentárokból, nyilatkozatokból arra kell következtetnünk, hogy jóváhagyását az érdekeltek elsősorban a maguk pozíciójának szilárdítása miatt sürgették. Befelé, a könyvtár dolgozói felé tekintélyük megnövekedését várták, azt, hogy a szabályzat majd törvényesíti, amit az 1919 előtti irányelvek megtagadásával csináltak. Kifelé az ellenforradalmi szellemű szabályrendeletet pajzsként kívánták használni újabb szélsőjobboldali támadások esetére. Egy 1924. január 19-én kelt előterjesztésben a következő indokokat sorolta fel a polgármester előtt a kcnyvtárigazgatóság: „A mai igazgatóság helyesnek látja, hogy a belső igazgatás kérdéseiben minél nagyobb legyen önálló intézkedési joga. A tudományos ellenőrzésnek csak kereteit kell megvonni, a Tekintetes Tanács ugyanis maga tüntetheti ki bizalmával azt a szakembert, akit könyvtári igazgatónak választ, tudja tehát, hogy tudományos és hazafiúi szempontból megfelel-e vagy sem. ... Annak, hogy a közmegbecsülést továbbra is fenntartsuk, elengedhetetlen föltétele, hogy az igazgatóság kezében oly eszközök legyenek, melyekkel a mai nehéz viszonyok és kiterjedt könyvtárhálózat mellett a vezetés céltudatos, előretörő, s intézkedéseiben precíz lehessen.”1 A főváros hivatalos lapjában közölt szervezeti szabályzat bevezetésében pedig így indokolták meg az eredeti szabályzat megváltoztatásának és az új szöveg szentesítésének szükségességét: „A proletárdiktatúra bukása után újból felmerült annak szükségessége, hogy a már közgyűlésileg elfogadott szervezeti szabályzattervezet gyökeresen átdolgoztassék. Szükséges volt pedig azért, hogy a könyvtár, amelynek iránya éppen a történelmi időkben volt kifogásolható, szervező szabályzatában alapot kapjon a megfelelő új munkára.”2 — hangzott a hivatalos indokolás. Ha az 1925-ben elfogadott új szervezeti szabályzat 16 paragrafusát az 1917-es szöveggel vetjük egybe, azt kell látnunk, hogy lényeges változást csupán néhány sorban, de éppen a legfontosabb kérdéseket illetően hajtottak végre, mégpedig a tudományos központ és a fiókhálózat jellegét meghatározó passzusokban, viszont csaknem érintetlenül használták fel a Szabó Ervin vezetése idején kidolgozott és 1917-ben már több fórum által jóváhagyott egyéb részeket. Állítsuk egymás mellé a Szabó Ervin által 1917-ben benyújtott szabályzattervezet és az 1925-ben elfogadott szabályzat megfelelő pontjainak szövegét: 1917 (Szabó Ervin): [a könyvtár] „központjában főként a jog- és államtudományok, valamint a történelmi tudományok (elsősorban a magyar történelem) körére vonatkozó tudományos gyűjteményt tart fenn, a városigazgatás irodalmának különleges hozzáadásával, az ismeretterjesztő és szórakoztató irodalmat pedig fiókkönyvtárak, kölcsönző* és letét állomások útján terjeszti. Külön gyűjti központjában a Budapest városára vonatkozó irodalmat. 1 Irattár. Szervezeti szabályzat. 2 Fővárosi Közlöny. 1925. 466. old. 16 A Főv. Szabó Ervin Könyvtár története 241
