Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Előtörténet
résztvevői számára készült útmutató.)—, György Aladár híres könyvtártani munkája, az 1886-ban megjelent „Magyarország köz- és magánkönyvtárai 1885-ben”, amely kerek képet ad a gyűjtemény akkori (1885-ös) állapotáról is, Thirring Gusztáv: „Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatalának története” (1894), mely egy fejezet erejéig a könyvtár 1870—1894-es útját ismerteti, Kőrösy József: „Visszapillantás a statisztikai hivatal könyvtárának 33 éves fennállására” című a Budapest Főváros Statisztikai havi füzetek sorozata 1903-as évfolyamában megjelent dolgozata, végül az a hatalmas könyvmennyiség, amely a fővárosi könyvtár központjában az egykori hivatal tulajdonpecsétjével van ellátva. A városi statisztikai hivatal könyvtárának nyomát kutatva, szóljunk először a legfontosabbról, azokról a könyvekről, melyek ma a fővárosi könyvtár részét alkotják. Az intézmény központi raktárában százával találhatunk olyan tulajdonbélyegzővel ellátott példányokat, melyek az egykori Pest városi statisztikai hivatal gyűjteményére emlékeztetnek. A Pest város címerét is feltüntető pecsét szövege: „PEST SZ. K. VÁROS STATISZTIKAI HIVATALA“ Ennél sokkal nagyobb számban, ezrével akadhatunk olyan művekre, melyekben egy később beütött bélyegző nyomait fedezhetjük fel: „BUDAPEST FŐVÁROS STATISZTIKAI HIVATALA 1873“ — a körpecsét közepén Budapest 1873 utáni címere. A fentebb felsorolt források segítségével pontosan rekonstruálható a kétféle tulajdonbélyegző keletkezése. A pecsétek a könyvtár két fejlődési szakaszát, mégpedig az 1870-től 1873-ig, majd az 1873-tól 1903-ig terjedő periódusokat idézik. A statisztikai hivatal eredetileg mint Pest város szerény méretekben életrehívott adatgyűjtő szerve létesült. Az ösztönzést az 1869-i III. törvénycikk adta, amely 1870-re országos népszámlálást rendelt el. Pest ekkor már gazdag, pezsgő életű város, mely 200 000 lakosával olyan nagyvárosokat előz meg, mint Brüsszel, Amsterdam, Stockholm, Koppenhága. Az első, modern követelményeknek megfelelő nép- számláláshoz kell felkészülnie. — 1869. október 27-én Pest város tanácsa különbizottságot küld ki a feladat előkészítésére és megfelelő apparátus létesítését határozza el. Az akkor szervezett statisztikai hivatal élére egy fiatal, ambiciózus nemzetgazdászt, a 25 éves Kőrösy Józsefet (aki addig mint a Pesti Napló munkatársa szerzett magának nevet) jelöli. — 1869. december 2-án a közgyűlés mondja ki az utolsó szót, a szükséges költségeket megszavazza, Kőrösy személyét elfogadja. A tettvágytól buzgó és igen tehetséges Kőrösy külföldi útját elhalasztva lát neki a szervező munkának, a hivatal mellé nyomban egy könyvtár alapjait is lerakja és a város közgyűlése a könyvtár céljaira első hozzájárulásként 400 Ft-ot szavaz meg, a következő évekre pedig 150—150 Ft-ot biztosít. A gyűjtemény 1870—1873 közti, azaz Budapest egyesítéséig megtett több mint három éves útjáról mindössze ennyi felvilágosítást kapunk az említett forrásoktól. — Az első korabeli híradás nyomán azonban világosabb kép alakul ki a könyvtár kezdeti időszakáról : Budapest első statútuma, azaz a Buda, Pest, Óbuda és a Margitsziget egyesítését kimondó 1872. évi törvénycikk alapján készült „Budapest főváros törvényhatóságának szervezete” című alaptörvényről van szó. Ez már első megfogalmazásban foglalkozik a statisztikai hivatal könyvtárával. A statútum 75. §-a arról intézkedik, hogy minden, a fővároshoz érkező könyv, rajz stb. „a hivatal könyvtárába rendes sorjegyzék mellett bekebelezendő”. A 79. § kimondja, hogy „A hivatal keretében szakkönyvtár áll fenn, melynek gyarapítására évenként 250 forint a házi pénztárnál folyóvá tétetik. A könyvek beszerzését az igazgató saját felelőssége mellett teljesíti és azok jegyzékét utólagosan a tanácsnak beterjeszteni köteles.” — végül a 81. § szerint: „A statisztikai hivatal könyvtára a fővárosi bizottsági tagok, városi tisztviselők, hivatalnokok és szakférfiak rendelkezésére áll, a könyvek azonban csak a hivatali helyiségen belül használhatók.” Amint látjuk, rövid három esztendős fejlődés, Budapest 1873-as egyesítése eredményeként a Kőrösy József vezette statisztikai hivatali szakkönyvtár már a város könyvtára szerepét töltötte be, hiszen ezért jelölték ki a fővároshoz bizonyára nem csekély számban befutó könyvküldemények gyűjtőhelyéül és ezért foglalkozott vele az egyesített Budapest alkotmánya külön paragrafusokban. — A városi könyvtár fejlődéstörténete szempontjából azt is lényeges fordulatnak kell tekintenünk, hogy ezúttal volt már végre egy olyan gyűjtemény, amely ha nem is Budapest lakosságát, de az olvasóknak mégis egy szélesebb körét szolgálta: a város alkalmazásában álló „szakférfiakat” és a törvényhatósági bizottság tagjait. 20
