Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
„A forradalom melegágya” (1916-1919)
Seidler Ernő elvtárs, a pénztáros, a Párt vagyonát nálam őrizte. Ha pénzre volt szükség, a mozgalom céljaira, telefonon, vagy írásban »10 tojást« kért, ami tízezer koronát jelentett.”1] Negyven esztendővel a történtek után a KMP egykori „második” vezetősége tagja, Rákos Ferenc egészítette ki a Magyar Szocialista Munkáspárt folyóiratában Dienes közlését. Rákos is elvesztette kapcsolatát elvtársaival és bujkálnia kellett, majd egy előre megadott címre ment a Verseny utcába, ahol levelet nyomtak a kezébe, ezzel a szöveggel: „Keresse fel Dienes Lászlót, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatóját, ahol a kért könyvet átveheti”. Elment Dienes Lászlóhoz, aki megmondta neki, hogy „hová kell menni és mikor”, utóbb Rákos Ferenc, mint az új, az illegális vezetőség tagja, egyenesen Dienes szobájából irányíthatta a munkát, mint írja: „Munkahelyem a fővárosi könyvtárban volt, Dr. Dienes Lászlónak, a könyvtár igazgatójának szobája. íróasztala baloldali felét rendelkezésemre bocsátotta. Rajta kívül helyettesét, Kőhalmi Bélát avattuk be a dologba”.2 Kőhalmi Béla ez idő tájt, 1919. február 20-át követően, közvetlenül a proletárforradalom győzelmét megelőzően az egyik baloldali folyóiratban, a galileisták Szabadgondolat című lapjában nyíltan is fellépett az üldözött kommunisták mellett: „Kun Bélák” címen írt vezércikkében.3 A fővárosi könyvtártól kapott segítségre utal Hevesi Gyula, aki emlékiratában megerősítette, hogy a KMP második illegális vezetősége, amelynek tagja lett, tartott üléseket a könyvtárban.4 Nyomatékosan húzta alá Lukács György, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatóságának e kérdésre adott válaszlevelében (1963. július 17.) Dienes akkori szerepét: „Dienes Lászlónak igen nagy érdemei vannak a kommunista vezetőség 1919. február havában történt lefogatása után az új vezetőség kialakításában. Velem is ő vette fel a kapcsolatot és segített abban, hogy a többi elvtársat is megtaláljam és összejöjjünk”.5 A kortársak visszaemlékezéseinél teljesebb körképet találunk Dienesnek a proletárforradalom előestéjén kifejtett rendkívüli jelentős tevékenységéről egy valószínűleg Nagyváradon megjelent Tanács- köztársaság alatti kiadványban, amely a munkásmozgalmi ritkaságok közé tartozik. Egyetlen ismeretes budapesti példánya a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1919-es gyűjteményében található. A címlap nélküli füzet: cikkgyűjtemény. Szövegéből kiderül, hogy egy Vörös Könyv című sorozat második száma volt. Ennek a számnak a 19—20. oldalán jelent meg Heller Samu „Nagyvárad — menedékhely” című cikke. A szerző a proletárforradalmat megelőző hetek eseményei közül a Nagyváradon és Budapesten folyó illegális kommunista munkáról közölt igen érdekes adalékokat. Elmondta, hogy a KMP Központi Bizottságának néhány egérutat nyert vezetője 1919. február 20-a után Nagyváradra menekült, és ott folytatta illegálisan munkáját. Nagyváradon nyomták ki a betiltott Vörös Újság egyik számát, ennek 5000 példányát Budapestre kellett szállítani, a megbízott két címet kapott, Sikorszky Lajosét és Dienes Lászlóét. A fővárosba érkezve az utóbbit kereste fel: „A Fővárosi Könyvtárban könnyű volt Dr. Dienes elvtársunkra ráakadni — írja. — Az előszobája telve várakozókkal, lelkes galileistákkal, kommunistákkal. Dienes hivatali helyisége volt az az összekötő kapocs, amely a még le nem tartóztatott központi bizottsági tagokat összetartotta. Ő tudta majdnem mindegyik exponált elvtársnak a rejtekhelyét, és ha kellett,^ megbízható küldöncök útján érintkezett is velük. Nála volt a kommunisták pénzének nagy része is. Ő gondoskodott róla, hogy a letartóztatottak részére rendes étkezést vigyenek be a fogházba, a családtagjaik pedig megfelelő pénzsegélyben részesüljenek. Hozzáküldötte Szamuely Tibor elvtárs a röpiratok kéziratait is, és ő gondoskodott, hogy amennyiben lehet, azok ki is nyomattassanak és terjesztessenek. Mindezeket olyan nyájas közvetlenséggel és feltűnő nyugalommal intézte, mintha csupán ezekből állanának a főkönyvtárosi teendők.” Végül még egy igen jellemző apróság: Rákos Ferenc fentebbi emlékezése végén idézte 1919. március 21-ét, a proletárdiktatúra kikiáltása napját: délután értesült róla, hogy a szociáldemokrata vezetők bementek a gyűjtőfogházban őrzött kommunistákhoz és megegyeztek velük a két munkáspárt egyesítéséről, a Tanácsköztársaság kikiáltásáról. „Örömtől dobogó szívvel rohantam le a Rózsadombról Pestre a Fővárosi Könyvtárba...” folytatta Rákos emlékezését. Az eddig feltárt adatok is igazolják azokat az állításokat, amelyek szerint a fővárosi könyvtár az 1918—1919-es forradalmak „egyik főmelegágya” volt. 1 Dienes László emlékezése. Párttörténeti Intézet Archívuma. 2 Társadalmi Szemle 1959. február. 3 Szabadgondolat 1919. március 15. 97—100. old. 1 Hevesi Gyula: Egy mérnök a forradalomban 1959. 5 Remete László: Dienes László 1889—1953. 1964. 22. old.
