Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
A könyvtár és a háború (1914-1918)
hivatalos lapjának szerkesztője (Mihalik József) egyéni belátásától függ, mit közölnek a hivatalos lapban, de véleménye szerint „kizárt eset”, hogy Gulyás Szabó Ervint támadni akarta volna.1 Szabó Ervin erélyes tiltakozása mégsem maradt egészen hatástalan; erre mutat a Múzeumi és Könyvtári Értesítő szerkesztőjének, Mihalik József elvbarátainál (Wlassicsnál, Gulyásnál) tiszteségesebb magatartása: kereken másfél évvel azután, hogy Gulyásnak a „jogi árnyalatokat” szemmel tartó rágalmazói cikke az általa szerkesztett Múzeumi és Könyvtári Értesítőben megjelent, ugyanezen lap 1917 decemberi számában „A Budapesti Városi Nyilvános Könyvtár” cím alatt kilenc negyedrét nagyságú lapon ismertette a fővárosi könyvtárnak a háborús nehézségek ellenére is elért kimagasló teljesítményeit. Mihalik Szabó Ervin 1916-os évi jelentéséről megállapította: „A nagy bibliográfiai készültséggel megírt és a teljes szaktudásnak mély alkotó szelleméről tanúskodó jelentés minden sora beszédes bizonyítéka a székesfővárosi nyilvános könyvtár életbevágóan fontos feladatai... olyfokú megoldásának, mely ... e keserű napokban is méltó büszkesége lehet a könyvtár igazgatójának és a vele harmonikusan együttműködő derék tisztikarnak”2 A nagyterjedelmű ismertetés jelentősebb hányada Szabó Ervin 1916-os évről készített összefoglalójának ismétléséből, következtetéseinek és tételeinek hangsúlyos helyesléséből áll. Mihalik kevés kommentárjának figyelmet érdemlő és jellemző részei : „Látnivaló, hogy Dr. Szabó Ervin jelentése nem pusztán hivatalos adatokat lélek nélkül ledaráló száraz referátum, hanem eszméket felvető, magasabb ideálokat megmozgató, irányító gondolatokat tartalmazó olyan dolgozat, mely gondolkodásra készteti az olvasót, s eszméivel maradandó nyomokat szántva, cselekvésre is serkent. Amit az idézett sorokban Szabó Ervin a tudományos és ismeretterjesztő munkáról mond, az lelkes örömmel tölthet el minden komoly, a nemzeti művelődés iránt érdeklődéssel viseltető egyént”. TERJESZKEDÉS HELYETT TOLDOZÁS—FOLDOZÁS A könyvtári szolgáltatások színvonalon tartásáért folyó küzdelem egyik szép eredménye : az olvasóő forgalom csaknem a háború utolsó évéig megállás nélkül növekedett. Ám a számtalan visszahúzó tényez- mellett a könyvtár kihasználásának mind súlyosabb akadálya lett a helyiség-szűke: „mindegyik könyvtár teljesítőképességének maximumát szolgáltatta. Misem bizonyítja ezt jobban, mint az a körülmény, hogy 2. számú fiókunk 10%-nál alig többel tudta fokozni forgalmát, ami megerősíti már múlt évi jelentésünkben kifejezett azt a véleményünket, hogy a meglevő helyiségben már akkor elérte volt maximumát”,3 — írta Szabó Ervin, aki azonban ekkor még nem sejthette, hogy hány további esztendőn át folyik majd a háború, ezért reménykedhetett még a fejlődés szerény, de közeli lehetőségében. A helyiségeket illetően azokban az átmeneti toldozás-foldozáson kívül a háború végéig kevés történt. 1915-ben a 2-es fiók számára, ahol olykor már életveszélyessé vált a tolongás, az egyik szomszédos bérházban (Almássy tér 10.) kibéreltek és 1916 január 10-én megnyitottak egy teremnagyságú helyiséget, amelyben kizárólag tanulókat szolgáltak ki.4 1917-ben a Kőbányai Serfőző Részvénytársaság 5000 koronás adománya segítségével sikerült végre a legnagyobb helyválsággal küzködő X. kerületi Százados úti 3. számú fiókkönyvtárat is talpraállítani. A 3. fiókot 1916 január 31-én egy helyiséggel, a könyvtárszobához csatlakozó orvosi rendelőszobával bővítették ki. A központi gyűjtemény számára tervezett új palota terve a háború éveiben, mint említettük, véglegesen ad acta került, de a központi gyűjtemény fejlődése nem állt meg és a belső viszonyokat 1916-ban az tette különösen nyomasztóvá, hogy ekkor kellett elhozni a mindaddig a Sándor (ma Bródy Sándor) utcai volt képviselőház egyik szobájában levő könyvanyagot, mert az ottani helyiséget igénybevették. Áz így beszállított könyveket másutt, mint a Károlyi utcai épület I. emeleti raktárrészlege folyosóin (amelyeket teljesen bepolcoltak) nem helyezhették el. A nyomasztó helyzetre való tekintettel, amely már a raktári könyvek kihozatalát is lelassította, határozták el, hogy a bajokon az 1. számú fióknak a Károlyi utcai épületéből való kihelyezésével próbálnak könnyíteni. A háború harmadik esztendejében súlyossá vált lakáshiány miatt nagy nehézségek leküzdése árán sikerült 1916 végén a belvárosi Királyi Pál utca 11. 1 Uo. 2 Mihalik József: A Budapesti Városi Nyilvános Könyvtár. = Múzeumi és Könyvtári Értesítő 1917. p. 227. 8 Értesítő 1916. p. 14. 4 Uo. p. 42. 166 *
