Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
A könyvtár és a háború (1914-1918)
terjesztették. 1915-ben csak egyetlen kőnyomatos füzetet sikerült megjelentetni mindössze 25 példányban, „Az 1. sz. fiók szépirodalmi katalógusa” címen. Ugyanebben az évben az addigi tapasztalatok hasznosításával úgy döntöttek, hogy valamennyi fiók számára egységes katalógusokat nyomtatnak. E határozat eredményeként 1916-ban összesen tíz jegyzéket adtak ki, köztük külön-külön a „Gyermekek könyvei”-1, a 6—10 éveseknek, az „Ifjúsági” könyvek I. sorozat-ot a 11—14 éveseknek, a „Magyar nyelvű szépirodalom” címűt a felnőtteknek (152 oldalon), 4000—10 000 példányban. Ezeken kívül az 1. sz. fiók németnyelvű irodalmáról Walter Hofmann drezdai városi könyvtáros útmutatásai alapján adtak közre egy füzetet. (Ez utóbbit a lipcsei könyvtár szépirodalmi katalógusa szedésének felhasználásával Lipcsében nyomtatták ki és magyar címlappal látták el.) A bibliográfia „Német szépirodalom. A. Regények” címen 500 példányban látott napvilágot. A következő évben az utóbbihoz 15 oldalas pótlást is mellékeltek. így a fiókhálózati bibliográfiák terén a háborús nehézségek ellenére csúcsteljesítményt értek el 1916—1917-ben. Jelentős kiadványként könyvelték el a könyvtári Útmutató 1918-as, harmadik, bővített és részben átdolgozott kiadását. Ez a kis füzet már elég részletes klasszifikációs táblázatokat is tartalmazott. A felsoroltakon kívül említésre érdemes, hogy 1915-től az Értesítőben az új szerzemények jegyzékén kívül, melyek közül a háborús tartalmuakat évente egyszer külön jegyzékben sorolták fel, a Budapesti Gyűjtemény egész gyarapodását is közölték. Az „Értesítő”-k a háború alatt is évenként közölték a könyvtárba járó folyóiratok jegyzékeit ezúttal már külön betűrendes és külön szakrendi csoportosításban. Ezeket a háború alatt is kiadták különlenyo- matban. Az Értesítők 1915—1916-os folyamaiban a mintafióknak szánt 1. sz. könyvtár kurrens folyóiratjegyzékének és a központ kézikönyvtára új szerzeményeinek is helyet szorítottak. Más hazai könyvtárak még a „legbékébb békében” is csak töredékét teljesítették annak, amit a fővárosi könyvtár a háború nyomasztó évei alatt végzett publikációs tevékenységével, de ezek a szép eredmények az intézmény saját, igen magasra emelt mércéje szerint mégis hanyatlást jelentettek. Végül utalunk e helyen arra is, hogy Szabó Ervin és munkatársainak szakmai és politikai cikkei javarészt a könyvtártól független folyóiratokban, napilapokban, illetve önálló kiadványok formájában jelentek meg. Sokan írtak a Kőhalmi Béla által szerkesztett Könyvtári Szemlébe. Maga Kőhalmi Béla is igen nagy számban közölt lapjában értékes, időtálló szakmai írásokat, mellette és Szabó Ervin mellett Dienes László volt a folyóirat legszorgalmasabb munkatársa. A Könyvtári Szemle 1915-ös évfolyamában látott először napvilágot Dienes nagy tanulmánya a német „Walter Hofmann könyvtári törekvései”~ről, amelyben a Drezda melletti Plauenben működő Hofmannak a közművelődési könyvtárpolitika számára sok tekintetben úttörő, a fővárosi könyvtár által részben átvett, alkalmazott és jól bevált újításait ismertette és népszerűsítette. Dienes tanulmánya rövidesen (1916 elején) önálló füzetként is megjelent, mégpedig a Könyvtári Szemle szerkesztősége által indított „Könyvtári Füzetek” című sorozat 1. számaként Szabó Ervin „Iránycikk...” című bevezetésével. A fővárosi könyvtár munkatársainak rendkívül élénk szakmai publikációs tevékenysége a háború éveiben is ébrentartotta a konzervatív körök politikai ellenszenvvel párosult szakmai féltékenységét. Ezzel magyarázható hogy a Könyvtári Füzetek című sorozat első számának megjelenése után, amely a Szabó Ervin „Iránycikk”-ével ellátott Dienes-tanulmányt tartalmazta, ismét megszólalt a könyvtár, illetve Szabó Ervin régi ellenfele, Gulyás Pál. Gulyás a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa (amelybe röviddel előbb Szabó Érvint is beválasztották) hivatalos orgánuma, a Múzeumi Könyvtári Értesítő 1916. évfolyamában (p. 165), Dienes imént említett tanulmányával foglalkozva azt állította: a „Könyvtári Füzetek” sorozata „bátran minősíthető a fővárosi könyvtár szellemi szülöttének” és az annak programja „nagyon is magán hordja az antikvárius kiadó üzleti érdekeinek bélyegét.” A rágalom lényege: a fővárosi könyvtár munkatársai, az igazgatót is beleértve, „nyerészkedés” céljából működtek együtt a Könyvtári Füzetek kiadójával, a Lantos-féle antikváriummal. Szabó Ervin Wlassics Gyulához, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa elnökéhez fordult jogorvoslásért: a könyvtári irattárban megmaradt 1916 július 7-i keletű levelében közölte, hogy Gulyás sorok közé rejtett célzása szerint s Könyvtári Füzetek című „vállalat tudományos és közérdekű törekvések leple alatt Lantos antikvárius üzleti érdekeit szolgálja. S ehhez én odaadtam a nevemet és a fővárosi könyvtár tekintélyét és szellemi erejét.”1 Szabó Ervin hozzátette : megszokta ugyan Gulyás „egyéni modorú és szellemű” támadásait, ezekkel nem is foglalkozna, de ezúttal a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa hivatalos lapjában jelent meg a rágalmazó cikk, és a Tanácsba őt is beválasztották, ezért kért a Tanács elnökétől elégtételt. Wlassics közel három hónapi késedelemmel válaszolt (1916 október 19-én), közölve, hogy ez az, ügy szerinte nem tartozik a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsára, mert úgy látja, hogy a Tanács 1 Irattár. Támadások Szabó Ervin ellen. 165
