Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
A könyvtár és a háború (1914-1918)
ványok között még számos XVIII. század-végi és XIX. század eleji érték is volt (így például Pest tanácsa 1813' október 23-i üléséről egy korabeli bejegyzésekkel ellátott közlemény). A kéziratok közt városi ügyiratok másolatai is akadtak, mint József nádor és Anna Pawlovna hercegnő 1800 május 6-i egybekelésének leírása, vagy Schmall 156 lapos kézirata „A budai régi városháza története” címen stb. 1915-ben vették meg Friedmann Bernáttól 1500 koronáért 4500 darabból álló, az állam és az egyház viszonyára, valamint a zsidókérdésre vonatkozó könyvtárát, melynek azonban szintén csak egy részét, 2500 kötetet tartottak érdemesnek a könyvtár anyagába való olvasztásra, 2000 darabot viszont a sebesültakció számára továbbítottak. A csere útján szerzett könyvek száma erősen alászállt, a háborús állapotok miatt a kapcsolatok nagyrésze megszakadt, vagy csak akadozva sikerült fenntartani. Amíg 1913-ban 654 cserepéldány érkezett, 1914-ben már jóval kevesebb, mint a fele 317, 1915-ben már csak 311. A SÖRGYÁR ADOMÁNYA. A THALLÓCZY HAGYATÉK. HÁBORÚS GYŰJTEMÉNY. 1914 második felében és 1915-ben az előző évek páratlan méretű ajándékozási hulláma alábbhagyott, alig néhány kisebb-nagyobb könyvküldeményt juttattak az intézményhez, ezek közül Heltai Ferenc volt főpolgármester, a könyvtárnak egyik legszorgalmasabb olvasója 2000 kötetes magángyűjteménye a legtekintélyesebb. Heltai 1915-ben átvett könyvtárában igen sok olyan angol szépirodalmi munka akadt, amelyek addig hiányoztak a fővárosi könyvtárból. Ugyancsak 1915-ben került a könyvtár birtokába Kassovitz Tivadar volt fővárosi allevéltáros könyveinek egy része, összesen 90 darab. De 1915-ben mégis csak éppen csurrantak-csöppentek az ajándékok, ekkor még azok nevét is kiemelték, akik 10 kötetnél többel járultak hozzá a gyarapításhoz. Közülük Redlich Artúr 275 kötete volt a legnagyobb. 1916- ban viszont már ismét felszökött az adományozók száma. így például Czóbel Ernőnek, Szabó Ervin elvbarátjának és tanítványának 30 kötetes ajándéka már csak a felsorolt adományozók sűrűjében kapott helyet, ekkor ugyanis csak az 50-nél több könyvvel szereplők nevét emelték ki. Ez utóbbiak között Basch Imre, ugyancsak Szabó Ervin híve, a könyvtár volt munkatársa foglalt el előkelő helyet 250 kötettel. Nála is nagyobb tömegű ajándékkal szerepelt Légrády Imre, a Pesti Hírlap tulajdonosa, aki összesen 600 szerkesztőségi példányt juttatott az intézménynek 1916-ban, ebből 400-at a sebesültek számára továbbítottak. Az 1917-es jelentésben már újból csaknem két apróbetűs nyomtatott oldalt foglalt el az adományozók listája. Itt említették meg Gárdonyi Albert városi főlevéltáros küldeményét. Gárdonyi kiemelt a vezetése alatti levéltár anyagából 5000 budapesti vonatkozású újságszelvényt, melyet a könyvtárnak adott. Valószínűleg arról az újságkivágás-gyűjteményről volt szó, amelynek megszerzéséért még 1913 tavaszán tett lépéseket Szabó Ervin a város vezetőségénél. Az 1913 óta fejlesztett budapesti vonatkozású újság- szelvény-gyűjtemény mindenesetre igen nagy mértékben gazdagodott az 5000-es tétellel, amely persze nem tekinthető magánszemély ajándékának, hiszen előzőleg is a város tulajdona volt.Ugyancsak 1916- ban Vészi József, az egykor haladó publicista, a Pester Lloyd főszerkesztője Légrády példáját követve a lapjához érkező szerkesztőségi példányok egy részét (összesen 138 darabot) küldte el a könyvtárnak. 1917- ben, a leromlás mélypontján az egész szerzeményezés 10,7%-át, pontosan 2756 darabot kapott ajándékként a könyvtár, ez már igen tekintélyes szám volt. Nem kétséges, a világnézeti rokonszenv késztette a Galilei Kör vezetőségét, hogy az 1917-es esztendőben 13 kötettel járuljon hozzáa fővárosi könyvtár állományának gazdagításához. Egyébként a külföldi ajándékok száma megcsappant. Angliával, Franciaországgal, Belgiummal 1914 augusztusa óta minden kapcsolat megszakadt, 1917-ig az USA hadbalépéséig az Egyesült Államok egyes nyilvános könyvtárai s néhány magánszemély még fel-felbukkan adományaival, azután ez a forrás is elapad. Sajátos tünet: a németországi barátok is megritkultak a háború alatt. Külön kell szólnunk arról, hogy éppen a háború teljében szánta rá magát első ízben hazai nagytőkés vállalat, hogy könyvtári célokra jelentősebb összeget juttasson: a Kőbányai Serfőző Részvénytársaság igazgatósága 1916 november 29-i ülésén hozott határozatot arról, hogy a Százados úti 3. számú könyvtár fejlesztésére 5000 koronát adományoz. A 3. fiók, mint említettük, már röviddel megnyitása után súlyos helyszűkével küzdött, de annak ellenére, hogy a könyvtár forgalma rohamosan nőtt, a város vezetősége semmi hajlandóságot sem mutatott a panaszok orvoslására. A Serfőző ajándéka ezért komoly segítséget jelentett. Szabó Ervin az angol-amerikai fejlődés ismeretében nagyon jól tudta, hogy az ottani polgárság jelentős anyagi áldozattal járult hozzá a public library hálózat megteremtéséhez, fejlesztéséhez és fenntartásához és a nyugati példát hazánkban is propagálta, a budapesti monopolista vállalat gesztusa alapján úgy hitte, hogy végre nálunk is megérlelődtek a feltételek az eszme szélesebb propagálására. Éppen ezért nem egészen egy hónappal az adományozás bejelentése után kisebb tanulmánynak beillő cikket adott 160
