Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
A könyvtár és a háború (1914-1918)
közre a Pester Lloyd, a „Hochfinanz” körei által olvasott lap karácsonyi (1917 december 24-i) számában „ Ar beiter bil dung und Unternehmerinteresse” címen. A cikket a Magyar Gyáripar 1917 január 1-i számában is leközöl tette „Munkásképzés és munkáltatóérdek” címen, ezenkívül önálló füzet formájában is kiadta, sőt a Vas- és Fémmunkások Lapja 1917 március 16 és 30-i számában két folytatásban is megjelentette. A magyar burzsoáziával kapcsolatos illúziókban ezúttal is csalatkoznia kellett, mert bár addigi történetük során soha olyan nagy profitot nem vágtak zsebre a hazai gyárosok, mint a háború alatt, a Kőbányai Serfőző haszonélvezőinek példája nem talált követőkre. A nagy kampány egyetlen és igen sovány eredménye: a Siemens és Schuckert művek igazgatósága 500 koronát szavazott meg 1917 június 22-i ülésén „az ipari munkásság könyvtára számára”. Ez a második és utolsó adomány tehát egytizede volt annak, amely úgy fellelkesítette Szabó Ervint. A könyvtár a háború alatti gyarapodásának legjelentősebb eseménye a „Thallóczy-könyvtár” átvétele volt. Thallóczy Lajos (1854—1916) a hatvanhetes Magyarország egyik neves közéleti embere, a közös pénzügyminisztérium osztályfőnöke és levéltárának vezetője, az okkupáit, majd 1908-ban annektált Bosznia-Herczegovina közoktatás ügyének egyik szervezője, az első világháború alatt a megszállt Szerbia polgári kormánybiztosa volt. Ami e helyen lényegesebb: a burzsoá történettudomány egyik kiválóságaként tartották számon, Budapesten és Bécsben egyetemi, illetve főiskolai professzorként működött, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, igen sok, úttörő jelentőségű történettudományi tanulmány és forrásmunka szerzője, illetve közreadója volt. Fő kutatási területe: a Balkán népek (bolgárok, szerbek, albánok, stb.), valamint általában a szlávok, így az oroszok múltja, népszokásai (egyike az elsőknek, aki a magyar-orosz kapcsolatok történetét feldolgozta). Tudományos munkásságát a német-osztrák „Drang nach Osten”-politikához kapcsolódó „magyar imperialista” szemlélet jellemezte. Érdeklődési köréből már következtethetünk könyvtára jellegére is. Szabó Ervin egyik közlése szerint Thallóczy a fővárosi könyvtár „egyik leghívebb barátja” volt, aki több esztendővel elhunyta előtt ismételten beszélt vele arról, hogy magángyűjteményét majd a fővárosi könyvtárra fogja hagyni.1 A gyűjtemény hamarabb jutott a könyvtár birtokába, mit sem azt várták: 1916 december 1-én Thallóczy, aki Ferenc József temetéséről tért haza, a Herceghalomnál történt vasúti szerencsétlenség áldozata lett. A végrendeletileg a fővárosi könyvtárra hagyott gyűjtemény állománya a könyvtári Értesítő első közleménye szerint „körülbelül 5—6000 könyv és füzet, s főleg a délszláv történelemre, politikára és a magyar történelemre vonatkozóan képvisel jelentős értéket”2 — emellett Oroszországra vonatkozóan is gazdag anyagot tartalmazott. A könyvtár irattárában csaknem hiánytalanul fennmaradtak a Thallóczy-könyvtár átvételével kapcsolatos iratok.3 Ezek szerint a hatóságok és a háziúr akadékoskodásai miatt a Thallóczy bécsi (Traun Gasse 3. alatti) lakásán levő könyvtárát a tervezett 1916 decemberi terminus helyett csak hónapokkal ké őbb tudták Budapestre szállí:ani. Érdekes vonatkozása az átvételnek, hogy a könyvtár ideiglenes őrzésével és a szállítás, a csomagolás szakszerű irányításával, megfelelő tiszteletdíj ellenében az akkor Becsben dolgozó Eckhart Ferencet, (utóbb mint a horthysta idők neves jogásza és történésze vált ismertté), bízták meg. Az Eckharttal folytatott levelezésből tudjuk meg, hogy 1917 január táján Szabó Ervin is Bécsben járt, megtekintette a könyvtárat, beszélt Eckharttal. A bürokratikus és egyéb akadályokat sikerült elhárítani, de a szállítással az olvadásig kellett várni, mert a könyvtárat polcaival együtt a Dunán kívánták Budapestre hozni. Eckhart 1917 március 19-i Szabó Ervinhez címzett levelében végül bejelentette, hogy a Thallóczy könyvtár hajón elindult már Pest felé. A Thallóczy könyvtár nagyobb részét a Zichy- és Vámbéry gyűjteményekből kialakított „Keleti gyűjteményibe olvasztották, ez a munka azonban az óriási könyvtömegre való tekintettel még évekig eltartott. 1 A Budapesti Városi Könyvtár Értesítője 1917. p. 7. 2 A Budapesti Városi Könyvtár Értesítője 1916. p. 173. 2 Irattár. Thallóczy hagyaték. 11 A FŐV. Szabó Ervin Könyvtár története 161
