Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Nyilvános könyvtárhálózat alapítása (1910-1914)
összegre kiterjesztett alapítvány gyűlt egybe, javasolta a páholy ajánlatának elfogadását. Az indokolás a következőképp hangzott : „A Deák Ferenc páholy ajánlata teljesen beleillik annak a könyvtárpolitikának irányába és keretébe, amely a községi nyilvános könyvtár előkészítése folyamán mint a székesfőváros viszonyainak megfelelő könyvtárpolitika kialakult. Az összes tárgyalások folyamán nyomatékkai domborodott ki az a nézet, hogy a központi könyvtár működését kell, hogy kiegészítsék a város különböző területein elhelyezett általános fiókkönyvtárak, ahogy azt Nyugat- európában és Amerikában mindenütt láthatjuk. A Páholy adománya ezenkívül módot nyújt arra, hogy már a nagykönyvtár megnyitása előtt is külön e célra rendelt, tehát, az intézmény sajátos jellegét és hivatását világosan és mindenkinek érthetően kifejező és mintaszerűen berendezett önálló épületben mutathassuk be, milyennek kell lennie modern városi könyvtárnak.”1 A beadvány további része megállapította, hogy a 20 000 koronás alapítványból „egy 50 olvasót egyszerre befogadó felnőtt, egyszersmind gyermekkönyvtár építhető”, indítványozta, hogy mondjon a város vezetősége köszönetét az adományért, állítsa azt követendő példaként a nyilvánosság elé, majd konkrét javaslatokat tett a könyvtár megépítésének helyére vonatkozóan is. A város három kerületét vette kombinációba. A VI. kerületben az Epreskertet, vagy a Hunyadi teret, a VII. kerületben a Garay-, a Klauzál, vagy az Almássy teret, a IX. kerületben a Boráros-, vagy Ferenc teret említette és közülük az egyik kijelölését kérte, végül indítványozta, hogy már a könyvtár 1912-es költségvetésébe vegyék föl a létesítendő fiók pénzszükségleteit. Az első nagyobb adomány nem maradt hatástalan, 1912 elején a könyvtár „Értesítő”-je adott hírt arról, hogy kerek egy esztendővel a Deák Ferenc páholy akciója után egy annak dupláját kitevő összeget ajánlott fel •— ezúttal egyetlen mecénás: névszerint Kőrössy Albert műépítész.2 Kőrössy Albert 1912 elején nem kevesebb mint 40 000 koronát tett le újabb közművelődési könyvtár építése céljára, majd ezt az összeget további 5000 koronával megtoldotta és azt is bejelentette, hogy a hely kijelölése után ingyenesen elkészíti az építési terveket. Kőrössy kezdeményezése pedig ismét visszhangot váltott ki: az Országos Ismeretterjesztő Társulat csatlakozott hozzá és újabb 10 000 korona kiegészítést ajánlott fel arra az esetre, ha a Kőrössy alapítványból építendő könyvtárban számára is juttatnak előadóhelyiséget. Kőrössy kívánsága csupán az volt, hogy a könyvtár elnevezésében és emléktábla felállítása által is apja, néhai Neumann Miksa emlékét örökítsék meg. A könyvtár és a város vezetősége természetesen elfogadta Kőrössy Albert és az Ismeretterjesztő Társulat közös ajánlatát és szerény feltételeit, így 1912 végétől a hatodik, az Almássy térihez hasonlóan önálló épülettel rendelkező fiók terve is megszületett. Sajnos azonban a tervek, mint annyiszor, úgy ez esetben sem jutottak tovább az épület különböző távlati és alaprajzainak elkészítésénél. A „Neumann könyvtár” aktái 1918 végéig végeláthatatlan sorban szaporodtak, végül kilós csomagra növekedtek3, de ugyanúgy a bürokrácia útvesztőiben, a hely kijelölése körüli vitákon bukott el ez a terv is, mint a központi könyvtár palota dolga és annyi más korábbi könyvtárépítő program. De akkor, 1912-ben a Kőrössy akció kedvezően befolyásolta a főváros vezető köreit és könyvtár- hálózattal kapcsolatos határozatait, akárcsak a Deák Ferenc páholy alapítványa. Ez a kedvező hangulat pedig nemcsak a Szabó Ervin által előterjesztett fiókhálózati program helyeslésében, hanem a könyvtár 1913-as költségvetésének összeállításában is kifejezésre jutott. A FIÓKHÁLÓZATI PROGRAM. „MINTAJEGYZÉK”, SZABÁLYZATOK, NYOMTATVÁNYOK Az 1911. július 5-i közgyűlési határozattal, mint láttuk a főváros törvényhatósága nemcsak a központi kultúrpalotáról döntött, hanem a határozat 4. pontjával szentesítette a nyilvános fiókkönyvtárak létesítésére vonatkozó programot is. Nem kétséges, hogy egyfelől ez a hatósági döntés, másfelől egyes társadalmi szervezetek, a Budapesti (Budai) Könyvtáregyesület, a Deák Ferenc szabadkőműves páholy, valamint magánosok, mint Kőrössy Albert, továbbá az Országos Ismeretterjesztő Társulat készsége a program végrehajtásában való részvételre-, kölcsönhatásban voltak. A Deák Ferenc páholy áldozatkészsége és az a körülmény, 1 Irattár. 2. sz. kerületi könyvtár. 2 A Főv. Könyvtár Értesítője 1912. 204. hasáb. 3 Irattár. Neumann könyvtár iratai. 9 A Fív. Szabó Ervin Könyvtár története 129
