Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)

Nyilvános könyvtárhálózat alapítása (1910-1914)

világos bútorokkal berendezett 21 méter hosszú olvasótermet és az attól válaszfallal elkülönített kölcsönző- helyiséget, ahol biztosíték fejében kölcsönözhettek otthoni olvasásra is könyvet. Az egykorú (1911-es) fényképfelvételeken1 már ott látjuk az olvasóterem szabadpolc-rendszerű kézíkönyvtárát és a fiókos- kartotékos katalógusszekrényt, az ugyancsak szabad használatra kitett folyóiratokat, hírlapokat. A fővárosi könyvtár munkatársai által összeválogatott 2000 kötetes állományban a magyar szépirodalmi és ismeretterjesztő munkák, lexikonok, szótárak, kézikönyvek, térképek, időszaki kiadványok mellett angol, orosz, német és francia nyelvű munkák is akadtak. A kölcsönzés itt már modern (a neves német szakember, Walter Hofmann elvei szerinti) kártyarendszer alapján folyt, a 60—70 személynek berendezett, szükség esetén 100 személy befogadására bővíthető olvasótermet %4 és %7 között a gyermekek, %7-től ^49-ig felnőttek használhatták és hogy a kölcsönzők és helyben olvasók egymást ne zavarják, külön bejáratot nyitottak a kölcsönzőbe.

A fővárosi könyvtár „Értesítő”-je 1911-es évfolyama a Népház 1911. április 22-én megnyitott gyűjteményéről szólva kiemelte: ez már „az amerikai public library mintájára” létesült könyvtár.2

A Népház könyvtára azonban, bár születésekor ott bábáskodott a fővárosi könyvtár, egyelőre nem lett annak fiókja. Mindazonáltal, mint alább még látni fogjuk, a fővárosi könyvtár története szempontjából is jelentős mozzanat: ennek az első modern nyilvános „népkönyvtárának (amely azonban az akkori állami „népkönyvtár”-aktól merőben eltérő jellegű volt) egyik első vezetője Alpári Gyula, Szabó Ervin elvbarátja, hozzá hasonlóan a szociáldemokrata párt opportunus politikájának könyörtelen bírálója, utóbb a magyar munkásmozgalom egyik nagy mártírja lett.

De a Népház könyvtára keletkezésének története azért is fontos a fővárosi könyvtár szempontjából, mert utóbb, az 1919-es Tanácsköztársaság alatt ezt a gyűjteményt a fővárosi könyvtár fiókhálózatához csatolták és mint 7. számú kerületi könyvtár, máig része annak.

A fővárosi könyvtárra bízták Budapest egy másik (1911-ben felépült) szociális létesítménye, az Aréna (ma Dózsa György) út 150—152 alatt emelt és mintegy félezer fő befogadására alkalmas Népszálló könyvtárának berendezését is. A budapesti lakásnyomor enyhítését célzó, a hajléktalan munkások számára épített háromemeletes szálló földszintjén biztosítottak egy 5x5 méteres alapterületű könyvtár- szobát és egy kereken 10x10 méteres olvasót.

A fővárosi könyvtár irattárában 1912. január 12-i keltezéssel maradt fenn az a polgármesteri rendelet,3 mely szerint a Népszálló könyvtárát a Szabó Ervin vezetése alatti fővárosi könyvtár egyik tisztviselője szervezi és rendezi be. Időrendben tehát ez volt a második olyan gyűjtemény Magyarországon, amelyet már az akkor legmodernebb könyvtárpolitikai- és technikai eredmények felhasználásával alapoztak meg.

De a népház könyvtárához hasonlóan a Népszálló sem tartozott szervezetileg a fővárosi könyvtárhoz (a Horthy fasizmus idején „léptették elő” ezt a néhány száz főnyi közönséget szolgáló igen szerény házigyűjteményt „fiókkönyvtár”-rá: 4. számmal jelezték és a kerületi hálózatba kapcsolták.)

A Népház és a Népszálló könyvtárának megalapítása tehát a fiókhálózati programon kívül történt, mégis azon túlmenően, hogy általuk közvetve is szolgálta a főváros munkáslakta vidéke, az Angyalföld könyvszükségleteinek kielégítését, közvetlen hasznot is hozott, mert az ott szerzett gyakorlati tapasztalatok elősegítették az intézmény szervezetén belül létesítendő közművelődési fiókok jobb megszervezését.

EGY ADOMÁNY ÉS EGY MÁSIK, AMELY KÁRBA VESZETT

Az első számottevő közművelődési fiók, mely, mint említettük, a mai napig a 2. számot viseli (jelenleg a VII. kerületi Rottenbiller utcában van), liberális-filantróp beállítottságú burzsoá és nagyburzsoá körök adakozó készségének köszönhette keletkezését.

A könyvtáralapítás eszméje a Deák Ferencről elnevezett szabadkőműves páholy tagsága körében született meg 1910 végén. Az 1885-ben alapított páholy fennállása 25. évfordulója alkalmából határozták el, hogy a jubileumot egy „szép alkotással” ünnepük meg:

„Olvasóteremmel ellátott népkönyvtárat létesítenek a Nagypáholy székházában az ingyen- kenyérbolt mellett”4

1 L. Hanvai Sándor: A székesfővárosi V. kerületi Népház. 1911. 23. és 25. old.

2 Főv. Könyvtár Értesítője 1911. 208. hasáb.

3 Irattár. A 4. sz. kerületi könyvtár iratai.

4 Kelet 1910. dec. 1. p. 428.

127