Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Nyilvános könyvtárhálózat alapítása (1910-1914)
kereken 10 000 statisztikai-közigazgatási és városügyi könyvet, amelyet az „anyaintézet”-nek, azaz a fővárosi statisztikai hivatalnak visszaadtak, hogy az új hivatali könyvtárát megalakíthassa. Az akció eredményeként abszolút és relatív értelemben tovább „gyengült” a könyvtár eredeti jellege. A könyvtár arculatának átalakulásához tehát a véletlenek, a vétel vagy ajándék útján birtokába került magángyűjtemények és az intézmény önállósítása is lényegesen hozzájárultak. De a könyvtár profijának társadalomtudományi-történeti irányban való elmélyítését, különösen ennek a statisztikai hivataltól való leválasztása (1911) után, maga Szabó Ervin is siettette. Szabó Ervin 1910-ről szóló jelentésében állapította meg: „A városi irodalom évről-évre kisebb hányadát teszi ki a gyarapodásnak, 1908-ban 41%, 1909-ben 31%, 1910-ben csak 19%... könyvtárunk a szűkebb keretű városigazgatási könyvtárból általános társadalomtudományi gyűjteménnyé alakul át.”1 A fejlődés ilyen alakulását a könyvtár gyarapodási jegyzékei (melyeket, mint említettük, 1910-től is az időszakonként megjelenő „Értesítő”-ben közöltek) és különösen a friss termésből való anyag címei tárták fel: évről-évre növekvő számban szerepeltek a szociológiai, a politikai, a legújabb kor történetével foglalkozó könyvek és a jog, a közgazdaság körébe tartozó művek. Szabó Ervin, aki 1904—1909 között a legváltozatosabb eszközökkel kísérletezett, hogy a gyűjtemény szociológiai irányú kifejlesztése mellett maradéktalanul eleget tegyen a szervezeti szabályzat kívánalmainak is, a világszínvonalat elérő és a szakirodalomban egyedülálló városügyi bibliográfiák előkészítése során a könyvtár városügyi anyagát is szakadatlanul gazdagította, a tizes évek elejéig kénytelen volt belátni, hogy a nagy erőfeszítéseknek nincs gyakorlati haszna, mert a magyar főváros sorsának intézői, a törvényhatósági bizottság tagjai, a felelős hivatalnokok közül szinte senki sem veszi igénybe a tömegesen felhalmozott urbanisztikai műveket, (amelyek azóta is sok száz, talán több ezer folyóméternyi polcot foglalnak el a központ jelenleg is helyszűkével viaskodó raktárában). Az élet parancsának engedelmeskedett, amikor kezdte csökkenteni a javarészt külföldi városok kiadványsorozataiból összetevődő haszontalanná lett művek áradását. E folyamatról 1915 elején készített összefoglaló visszapillantásában így adott számot: „A jelentés évében [1914-ben] telt be tizedik éve annak az időszaknak, amelyben Könyvtárunk mint közigazgatási szakkönyvtár kezdte meg működését és fejezte be... Mint minden élő intézmény csakis működése által nyeri a valóságos szükségletek és létföltételének és lehetőségeinek megfelelő természetét, úgy a Fővárosi Könyvtár sem maradt meg azoknak a szabályrendeletileg is megállapított programpontoknak keretében, amelyekkel megindult volt. Anyaga, helyisége, személyzete, pénzforrásai tekintetében egyaránt arra volt alapítva, hogy szoros értelemben vett városi hivatali szakkönyvtár legyen és mindent meg is tett, hogy a bizottsági tagokat és a városi tisztviselőket magához vonzza. Az első években a városügyi irodalom gyarapodása mindenkor a legerősebb volt, de hamarosan bizonyos telítettség is állt be ezen a téren, annál is inkább, mert a propagandának semilyen eszközével sem tudta a fővárosi tisztviselők érdeklődését fokozni... Annál erősebb igényekkel lépett fel a könyvtárral szemben a főváros egyéb, tudományos olvasmányra vágyó közönsége...”2 A gyűjteménynek a statisztikai hivataltól való leválasztása után nyílt végre alkalom, hogy a könyvtár „profil-jának kiszélesítését” most már hivatalosan is elismertessék, „törvénybe”, azaz az új szervezeti szabályzatba foglalják. A könyvtár irattárában fennmaradtak Szabó Ervinnek azok a szervezeti szabályzat tervezetei, amelyeket az ebben az irányban is intézkedő 1911. július 5-én 1392/911 számmal hozott közgyűlési határozat utasítása alapján készített, 1912—1917 között. A vita alá bocsátott tervezet változataiban a harmadik szakasz jelölte ki a könyvtár gyűjtőkörét. A 3. § kinyilvánította, hogy a könyvtár ezután nemcsak a városi hivatalnokok, hanem a lakosság minden rétegének szükségleteit kielégíti és e célból „központjában főként a társadalmi tudományok körére szorítkozó tudományos gyűjteményt tart fönn a városigazgatás irodalmának különös hangsúlyozásával, az ismeretterjesztő és szórakoztató irodalmat pedig a fiókkönyvtárak, kölcsönző és letéti állomások útján terjeszti. Külön gyűjti központjában a Budapest városára vonatkozó irodalmat.”3 A tervezet egyik első, keltezés nélküli példányán ezt a feljegyzést találjuk: „Wüdnerrel átnézve” —. Ezen a példányon javítást nem látunk, tehát Wildner tanácsnoknak nem volt ekkor ellenvetése a fenti 1 A Főv. Könyvtár Értesítője 1911. 10. old. 2 A Főv. Könyvtár Értesítője 1915. 1. old. 8 Irattár Szervezeti szabályzat 1911—1925. 100
