Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Nyilvános könyvtárhálózat alapítása (1910-1914)
szöveggel kapcsolatban. Egy ezt követő újabb gépeléssel készült vázlaton azonban a változatlan szöveg mellett két nevet is találunk. Az egyik: „Éorbáth”, a Könyvtári Bizottság tagja, a másik ceruzajegyzet: „Mahrerrel átnézve”. (Mahrer Aladár Bárczy István titkára volt.) A szövegben pedig a „társadalmitudományok körére” szavakat áthúzták és tintával a következő betoldást írták: „jog- és államtudományok”. Wildner Ödön tanácsnoknak tehát eredetileg nem volt ellenvetése a könyvtár társadalomtudományi iránya ellen, de a Bárczy polgármester mellett működő elnöki ügyosztály vezetőjének igen, szintúgy a Könyvtári Bizottság egyik tagjának. A tervezet érdemleges vitájára a könyvtári bizottsági üléseken került sor. A központ fejlesztési iránya szempontjából legfontosabb 3. § körül a bizottság 1913. június 27-i ülésén csaptak össze a nézetek. A tárgyalás rövid kivonata a könyvtár irattárában maradt fenn. Ebben olvashatjuk a következő hozzászólásokat : „Lengyel: A központ a 3. szakasz szerint főként a társadalomtudományt műveli. Szabó: A könyvtárnak eddigi iránya is ez volt, de a munkamegosztás céljából a kormány is ezt akarja. Wildner: Ami a személyzeti kifogáson túl van, mindig ezt célozza. Lengyel: Domborítsuk ki talán a városigazgatást. Szabó: Inkább a jog- és államtudományt használják, mert az megszokottabb. Rózsavölgyi alpolgármester: A városigazgatást hangsúlyozzák. Wildner: A történelmet is. Szabó: A magyar történetet is felveszi.”1 A vitában tehát Szabó Ervin kivételével mindenki ellenezte a „társadalomtudományi” megjelölést. Szabó Ervin kénytelen volt belátni, hogy a városi vezetők is még a múlt században tartanak a társadalom- tudomány, egyszersmind a fővárosi könyvtár rendeltetésének kérdését illetően. Mást nem tehetett, mint visszatért az elavult terminológiához, belement abba, hogy a hazai polgári körök füleinek kevésbé félelmetes „jog- és államtudomány” elnevezést alkalmazzák a társadalomtudományi könyvtárra, miután az előbbi „megszokottabb”, s azt is elfogadta, hogy a történelmi gyűjtőkör is szerepeljen. Wildner Ödön tanácsnok, aki eredetileg még helyben hagyta a társadalomtudományi elnevezés használatát, mint láttuk, ezúttal sem tett elvi ellenvetést, hanem arra hivatkozott, hogy ez a jelölés állandó támadási felületet ad. A több esztendőn át folytatott vita végeredménye: a 3. § szövegébe a „társadalomtudományi” helyett a „jog- és államtudomány” került azzal, hogy „a történelemre, elsősorban a magyar történelemre” is kiterjesztik a gyűjtőkört. így jelent meg aztán nyomtatásban is ez a „kényes” szakasz.2 Az 1910—1914-es szerzeményezési címjegyzékek az előző éviekhez hasonlóan igazolják, hogy továbbra is képviseletet kapott a társadalomtudomány minden irányzata az újonnan vásárolt könyvek között. A katalógusok arról is meggyőznek, hogy ugyanakkor változatlan figyelmet fordítottak a Budapest múltjára vonatkozó könyvállomány gazdagítására, végül, bár csökkentették a közigazgatási-városügyi anyag gyarapítását, az alapvető és fontosabb müvek beszerzésére ekkor is nagy gondot fordítottak. A KIADÓI MUNKA FEJLESZTÉSE Bár 1910-től a könyvtárra zúduló megsokasodott feladatokkal küszködtek, nemhogy csökkentették, hanem éppen növelték az intézmény publikációs tevékenységét. Nagyjából az 1909-ig kialakult formát, szerkezetet és terjedelmet megtartva, adták közre ebben az időszakban is a könyvtár negyedéves, egyes esetekben (az 1911-, 1912-, 1913-as években) sűrűbben is megjelentetett „Értesítő”-it, amelyeknek első számaiban jelentek meg Szabó Ervinnek az előző évben elért fejlődést összefoglaló, kitűnő történeti forrásként is használható jelentései. Ez évek Értesítőiben is találhatunk könyvtártudományi cikkeket, így az 1910-es évfolyamban többek között Kőhalmi Bélának „A poseni könyvtárügy”-ről készített beszámolóját, ugyancsak az ő tollából egy cikket az 1912-es évfolyamban „Bern, Zürich. Tanulmányi észrevételek” címen. Az 1914-es évfolyamban jelent meg Zambra Alajos említett tanulmánya a Zichy-kódexről. Az „Értesítő” 1910—1914-es folyamait jellemezve szólni kell néhány lényeges újításról is. Az egyik változtatás elvi jelentőségű volt: 1913-ig, a „Fővárosi Könyvtár Értesítője” címen jelent meg a kiadvány, 1914-től „A Budapesti Városi Könyvtár Értesítője” lett a cím. 1914 elején még „Jelentés a Fővárosi Könyvtár működéséről 1913-ban” cím alatt közölték az előző esztendő eredményeiről készített összefoglalást, az 1914. évről összeállított áttekintés (már 1914 elején) „A Városi Nyilvános Könyvtár 8. jelentése 1 Irattár Könyvtári Bizottság illési jegyzőkönyvek 1910—1917. 2 L. Főv. Közlöny 1917. évf. 619. old. 101
