Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Nyilvános könyvtárhálózat alapítása (1910-1914)
Meglepő mértékben terjedtek tovább —* úgyszólván az egész földkerekségró —* a könyvtár külföldi kapcsolatai és közöttük feltűnően nagy számban a külföldi rokon- és testvérintézmények. Az ajándékozás, illetve csere tekintetében a New York Public Library járt az élen, említést érdemel a berlini Königliche Bibliothek, a londoni városi tanács, a washingtoni Congress Library, a bostoni, a liverpooli, a birminghami és a manchesteri public library, a párisi városi tanács, a torinói Consiglio Comunale, a bolognai Bibliotheca Comunale, Toulouse polgármestere, a mainzi, a nürnbergi Stadtbibliothek, a jénai Lesehalleverein stb. Olykor magyar szemnek különösen szokatlan nevek is felötlenek az egykorú ajándékozók gazdag címtárában: Raschid Thasin bey (Konstantinápoly), Caldara Emilio (Milano), Dallemage Jules (Liège), Muir John (San Francisco), Grojean Oscar (Bruxelles), Huffel A. J.-van jr. (Haag), Hultin Thekla (Helsingfors), Paso Y. Troncoso (Madrid), Lott Edson (New York), Zaalberg J. A. (Haarlem) stb. — sorolhatnánk még hosszan — szintén gondoltak néhány könyvajándék erejéig a fővárosi könyvtárra. Ernest Solvay (Bruxelles) és James Duff Brown, a két világhírű (a belga, illetve angol) könyvtári szakember neve is felbukkan az Értesítőkben. Az a tény, hogy ők is ajándékoztak a fővárosi könyvtárnak, valószínűvé teszi: Szabó Ervinnek velük is volt kapcsolata.1 A rendes és rendkívüli beszerzési keretek terhére átvett és ajándék formájában érkezett kisebb- nagyobb magángyűjtemények mellett természetesen az előző éveknél sokkal erőteljesebb ütemben folyhatott az állandó, az 1910-től 1914-ig 150%-kal megnövelt vásárlási keret alapján a központi gyűjtemény kurrens könyvbeszerzése is. A központ évi gyarapodási végösszegei nem adhattak teljes képet a fejlődésről, mert a helyhiány, a költözködés, az átszervezés, a fiókhálózattal kapcsolatos és egyéb feladatok miatt a beérkezett anyag egy részét még 1914 végéig sem tudták feldolgozni, következésképp az évi gyarapodás mutatószámaiba befoglalni. A ténylegesen hozzáférhetővé tett, illetve a már iktatásra került anyag gyarapodási mutatószámai a központban az alábbi képet nyújtották: 1910- ben 7 798 kötet 1911- ben 8 867 „ 1912- ben 10 336 „ 1913- ban 9 805 „ 1914- ben 8 336 „ Valószínű, hogy az 1913-as évben a nem sokkal előbb átvett Szüry-, Ballagi-, Batthyány-, Trefort- és Zichy-gyűjtemények gyorsabb bedolgozása folytán emelkedett a mutatószám, 1914-ben viszont a háború kitörése éreztette hatását: az angol—francia könyvterméstől már az év második felében elzárták a magyar könyvtárakat, ezt a kiesést még nem ellensúlyozhatta az év első felében nyert Vámbéry-gyűj- temény, mert annak bedolgozása háborús behívások okozta létszámhiány miatt igen lassan haladhatott. 1914 végén a központban 87 683 katalogizált könyvet mutattak ki, több tízezerrel kevesebbet, mint amennyi a közbeeső évek (1910—1914) kereken félszázezer kötetes növekedése után várhattunk volna. A hiány legfőbb oka: a könyvtárnak a statisztikai hivataltól való leválasztása után nagytömegű anyagot kellett át- (illetve vissza-) adnia a statisztikai hivatal újonnan alapított gyűjteményének és ugyanakkor 1912—1914 között újabb nagy selejtezést is végrehajtottak. A TÁRSADALOMTUDOMÁNYI PROFIL Az eddig elmondottakból is világosan következik, hogy a gyűjtemény jellege 1910 után inkább eltávolodott attól a célkitűzéstől, amelyet az 1903. január 21-i közgyűlés 89/1903-as határozatával elfogadott régi szervezeti szabályzat írt körül. A közigazgatási-, statisztikai- és városügyi könyvek arányát a gyarapodás egészében az előbbiektől eltérő tartalmú nagy magángyűjtemények automatikusan is visszaszorították. A Szüry-gyűjtemény egyik része a szépirodalmi művek beszerzésének mutatószámát emelte meg, másik része a történelmi-politikai anyag beszerzésének hányadát, hasonló eltolódást idézett elő az 1911-es gyarapodásban a Batthyány-Treíort ajándék. A Ballagi-féle 10 000 röpirat a politika mutatószámát emelte meg, a Kautz Gyula hagyatékából vásárolt könyvek az államtudományét és a közgazdaságét, a Hentaller-anyag a magyar történelmi jelleg kidomborítását segítette, a Bibliotheca Utopistica a szociológiai-szocialista vonatkozású állag gazdagítását, az előbbi tudományágak erősítése mellett új vonással ruházta fel a könyvtárat a Zichy—Vámbéry hagyatékok orientalisztikai része. 1911—1913 között kellett (az 1903-as szervezeti szabályzat vonatkozó §-ának megfelelően) kiválogatni a statisztikai hivataltól végleg leválasztott, önálló intézménnyé emelt fővárosi könyvtárban azt a 1 Alább még utalunk arra, hogy a ma is létező brüsszeli burzsoá társadalomtudományi intézet alapítójával, Ernest Solvayvel egyéb kapcsolata is volt a könyvtárnak az első világháború kitöréséig. 7* 99
