Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A városi könyvtár új modelljének kialakítása az előzmények és az 1910-es év eseményei
A városi könyvtár új modelljének kialakítása 89 „Legyen szabad egy pillantást vetnem a jövőbe: A fő- és székváros a tudományos könyvtárak mellé hatalmas nyilvános közkönyvtárakat létesített. A központi városi közkönyvtáron kívül negyven fiókkönyvtár működik, mindenik olvasóteremmel, szerteszét a város mindenik részében nyújtja bőven a könyveket, képzett könyvtárnokok egész serege áll a központi városi nagy könyvtárban s a fiókintézetekben az olvasók rendelkezésére [...] A főváros szellemi életének egyik gócpontja ez a nagy könyvtár és fiai. Az egyetemek, múzeumok és szakintézetek hatalmas könyvtárai a szűkebb szaktudományt szolgálják, mint régen, csakhogy nagyobb erővel, több móddal. Ám a művelt közönség s a nép helyet talált a nagy városi könyvtár termeiben és fiók-intézeteiben."13 A SZABADTANÍTÁS SZEREPE A MAGYARORSZÁGI PUBLIC LIBRARY MOZGALOM KIBONTAKOZÁSÁBAN. Szabó Ervin bekapcsolódása A korszerű közkönyvtár gyakorlati megvalósítását Magyarországon sajátos módon az iskolarendszeren kívüli felnőttoktatás, a „szabadtanítás" körül feltámadó ideológiai harcok indították útjára a 20. század első évtizedében. A public library egyik jellegzetessége a könyvtár és az iskolán kívüli felnőttoktatási formák, az úgynevezett szabadtanítás összekapcsolódása volt. A 19. század végén Euró- pa-szerte felpezsdültek a szabadtanítás különféle kezdeményezései és intézményei: az angol University Extension, a settlement mozgalmak, a skandináv népfőiskolák. Mozgósító erejű példa volt a londoni People's Palace, a Néppalota (benne az előadótermek mellett nagy könyvtár és olvasótermek), a Toynbee Hall, az első settlement központ. Mintájukra Angliában, az Egyesült Államokban, Párizsban számtalan hasonló intézmény jött létre, a gazdag polgárság adományaiból, a szakszervezetek, a polgári radikálisok és a keresztényszocialista irányzatok támogatásával. Magyarországon a szabadtanítás mozgalma a huszadik század első éveiben pezsdült föl.14 1902-ben alakult meg Budapesten az Erzsébet Népakadémia, mely az 1894-ben szervezett (és Wekerle Sándor tiszteletbeli elnökletével működő) Szabad Lyceumböl nőtt ki. Ez a két - lényegében összetartozó - intézmény a középosztály ismereteinek bővítése mellett célul tűzte ki az oktatás kiterjesztését „az olyan kereskedelmi és ipari alkalmazottakra is, akik egyik életcéljuknak tartják, hogy műveltségük kiegészítése útján a középosztályba emelkedjenek."15 A Népakadémia elsősorban gyakorlatias jellegű, szakismereteket nyújtó tanfolyamokat szervezett. Mikor a nevezett két szervezet 1906- ban azzal a közös kéréssel fordult az országgyűléshez, hogy kapjanak művelődési céljaikhoz méltó otthont, előadótermekkel és közkönyvtárral, kezdeményezésüket a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa is felkarolta. A következő évben meg is kapták a Szentkirályi utcai női ipariskola helyiségeit, de különböző akadályok késleltették azok elfoglalását. Az intézmény így is a főváros egyik legjelentősebb népkönyvtárát
