Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Az újjászervezéstől a társadalomtudományi könyvtárig a fővárosi könyvtár indulása (1903-1909)
Az újjászervezéstől a társadalomtudományi könyvtárig 77 Az olvasótermet minden 16 éven felüli igénybe vehette minden formaság nélkül. (Ez eltért az általános magyar gyakorlattól.) Szabadon lehetett használni az itt levő könyveket és 120 folyóirat friss számait, és minden igazolás nélkül ki lehetett kérni a belső raktárból bármely könyvet vagy folyóiratot. A könyvkölcsönzést is bárki igénybe vehette, ez azonban már feltételekhez volt kötve.- A kölcsönzéshez pusztán a személyi igazolás volt szükséges a fővárosi bizottsági ill. tanácsi tagok és a (végleges) tisztviselők, valamint „a közéletben ismert írók és tudósok" esetében.- Hivatalfőnökük aláírása és felelőssége volt szükséges az ideiglenes fővárosi alkalmazottaknál.- Szakegylet (szakszervezet) vállalhatott felelősséget munkások, kereskedelmi vagy ipari alkalmazottak esetében.- Kölcsönözhetett bárki, akinek aláírása „állásánál vagy vagyoni helyzeténél fogva kellő biztosítékot nyújtott" az esetleges kár megtérítésére.- És végül kölcsönözhetett bárki, aki a könyv árát vagy egyéb értékes tárgyat (pl. a hallgató indexét) tette le biztosítékul. A kölcsönzés ingyenes volt, késedelmi díjat azonban szedtek. A kivihető könyvek számát meglehetősen rugalmasan kezelték. Az olvasó élhetett az előjegyzés vagy a „kívánatkönyv" lehetőségével. Az állományban való keresés az olvasók számára nem volt egyszerű. Közvetlenül tájékozódni csak az újabb beszerzésekről lehetett (az Értesítő negyedéves gyarapodási jegyzékeinek segítségével, ezt minden olvasó megkaphatta), olvasói katalógus nem volt, mind a szerzői betűrendes, mind a szakkatalógust „egy könyvtári tisztviselő felügyelete mellett" lehetett megtekinteni. Az igénybevételnek határt szabott a kölcsönzési idő, mely csak a hivatali órákra terjedt ki (hétköznap 9-2-ig), viszont vasárnap is nyitva volt a könyvtár 9-12-ig. A helyben olvasást a férőhelyek szűkössége szorította korlátok közé és tette kényelmetlenné: a 16 ülőhelyes olvasószoba a növekvő forgalomhoz mérten szűknek bizonyult. Aktív referensz szolgálat A korszerű tudományos könyvtár megteremtése során bevezetett újítások közül különösen figyelemre méltó, a korabeli magyar könyvtári gyakorlatban újat hozó lépés volt a referensz szolgálat kiépítése. A Szabó Ervin számára' példaképként szolgáló angolamerikai public library-ben az olvasószolgálat törzsét a reference library képezte, ami alatt elsősorban a gondosan összeválogatott tájékoztató kézikönyvtárat értették. Ez a kezdeményezés csírájában már a könyvtár első éveiben is megvalósult, bár a szűkös helyviszonyok még nem adtak teret a teljes kibontakozásra. Lehetőség nyílt viszont az olvasói igényeknek elébe menő, aktív referensz szolgálat bevezetésére. Ez a következő területekre terjedt ki:
