Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Az 1890-es évek kezdeményezései budapest fő- és székváros könyvtára (1893-1903)
Az 1890-es évek kezdeményezései 53 könyvtár, melyben megtalálható minden olyan nyomtatvány, melyben Belgrádnak csak neve is előfordul. [...] Fővárosunknak története annyira összeforrt az ország történetével, hogy célunk ezen szem előtt tartásával nagy szolgálatot teszünk még a hazai történeti kutatásnak is." Bár Toldy idézett gyűjtőköri javaslatai sohasem kaptak hivatali szentesítést, valójában a következő években ezen elvek alapján épült ki a Budapestensia. A gyűjteményt külön helyezték el és a szakkatalógusban külön tárták föl, lényegében tárgyszavas rendszerben. A közel hetven tárgyszó hierarchikus rendezés nélkül, betűrendben követte egymást, a korábbi kategóriákat folyamatosan kiegészítették az újakkal. A katalógus a gyűjtemény összetételébe is bepillantást enged.28 A gyűjtemény a levéltáros Toldy jóvoltából rendkívüli értékekre tett szert.29 Állománya 1902-ben 1607 mű volt, az olvasók ebből ugyanabban az évben 250 kötetet vettek kézbe. Anyagáról kéziratkatalógus is készült.30 A könyvtár tíz évének mérlege Az indulás éveiben a könyvtár fenntartói erre az intézményükre nem fordítottak kellő gondot: megfelelő jogi szabályozás, jóváhagyott szervezeti és működési szabályzat és minden különösebb ellenőrzés nélkül működött. Ennek folyományaként a Fővárosi Könyvtár első tíz évét sajátos kettősség jellemezte: miközben a fenntartók mindvégig egy közigazgatási szakkönyvtár kialakítását várták el, a könyvtár megbízott vezetője, Toldy László elvileg megkötve, a gyakorlatban azonban a lehetőségek kisebb-nagyobb mozgásterét kihasználva egy általános gyűjtőkörű, közművelődési funkciójú könyvtár kiépítésére tett kísérletet, s mellette megteremtette a helytörténeti gyűjteményt, viszont mellőzte a közigazgatási szakkönyvtár kiépítésének feladatát. A könyvtár alakulására rányomta bélyegét a működési eszközök szegényessége is: nagyobb állománygyarapítási keret híján túlzottan érvényesült az ajándékok és a kötelespéldányok esetlegessége, a szakképzett könyvtáros hiánya pedig egyes területeken elavult könyvtárszervezési módszereket eredményezett. A felemás jogi helyzet következtében a könyvtár jellege is felemássá alakult: miközben egyre szélesedő olvasóközönsége jellegzetes közművelődési igényekkel kereste fel, a könyvtár nem alkalmazta a korában már ismert korszerű közművelődési könyvtári módszereket. Állományát nem terjesztette ki a szépirodalom szélesebb körökben igényelt tartományaira, a nagyközönség nem kölcsönözhetett, nyitvatartási ideje nem alkalmazkodott a közönség igényeihez. A közönségigény hallatlan intenzitását jellemzi, hogy ilyen körülmények között is a főváros leglátogatottabb könyvtárainak egyikévé vált. Mindent összevéve: Budapest Fő- és Székváros Könyvtára egy olyan általános gyűjtőkörű, állományában a lehetőségekhez mérten igényes színvonalú könyvtár volt,
