Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Az 1890-es évek kezdeményezései budapest fő- és székváros könyvtára (1893-1903)
54 A főváros könyvtárának története 1945-ig melyet megnyitottak a nagyközönség számára. Az adott körülmények között nem válhatott valódi közművelődési könyvtárrá, a szakkönyvtárrá válás útját pedig elutasította. Toldy László könyvtárvezetői stratégiája feltehetőleg arra az elgondolásra épült, hogy a csendben kialakított általános könyvtárát, - mikor már az olvasók tömegei nyilvánvalóvá teszik, hogy milyen elemi igényt elégít ki, - utólagosan elismerik és megfelelő támogatásban részesítik. A könyvtárvezetés kényszerű átadása előtt így érvelt: „És ha [valaki] megnézi a könyvtár forgalmi statisztikáját, kell, hogy lelke örömmel teljék meg ezen a felvirágzáson [...] olvasóközönségünkben képviselve van minden foglalkozási ág: papok, írók, tanárok, tanítók, művészek és nem utolsó sorban egyszerű iparosok ... s minő számmal tódulnak oda! [...] Ha jelenlegi viszonyok között nem is lehet a fővárosnak intenciója egy általános nagy könyvtárt állítani fel, lehetetlen azt elvként kimondani, hogy ilyennek felállítására sohase törekedjék, vagy hogy meg fogja gátolni azt."31 Budapest Fő- és Székváros Könyvtára az 1903-as átszervezésig működött, akkor beleolvadt az újonnan szervezett intézménybe. Toldy László könyvtárosi életművéből a maga fizikai valójában megmaradt a Budapestensia, mely változatlanul beépült az újjászervezett városi könyvtár elemei közé, eszmei örökségként pedig - sokáig lappangva, majd felszínre kerülve - tovább élt a közművelődési funkció vállalásának igénye, illetve az általános gyűjtőkörű nagy könyvtár eszméje.
