Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Az 1890-es évek kezdeményezései budapest fő- és székváros könyvtára (1893-1903)
Az 1890-es évek kezdeményezései 51 kintették „a fővárosi könyvtár kultúrmissziójának". Toldy ismételt kompromisszumra kényszerült. A könyvtár általa készített 1900. évi szervezeti szabályzatterve rögzíti ugyan a könyvtár ingyenes használatát, de a használatot csak a „16. életévét betöltött tisztességes öltözetű egyénieknek engedélyezi.21 A fiatalok beáramlása A Fővárosi Könyvtárat, melyet Toldy László a felnőttek igényei szerint alakított ki, nem egészen három év alatt ellepték a fiatalkorúak. „Elsősorban a tanulóifjúság használja" - állapította meg az általa vezetett könyvtárról hivatalos jelentésében Toldy. Ugyanez a tény vádként hangzik el egy közgyűlési felszólalásban: „A látogatók túlnyomó része 10-15 éves gyermekekből kerül ki, akik az illusztrált és élclapok régibb évfolyamait olvassák."22 A századforduló utáni években Magyarországon a fiatalok - potenciálisan a legaktívabb olvasók - számára könyvtári ellátás gyakorlatilag nem létezett. Szabó Ervin a fővárosi fiatalok könyvtári ellátását elemző, később írt tanulmányában visszatekintve ezekre az évekre sommásan állapítja meg: „Az ifjúság kapcsolata a könyvvel - ha eltekintünk a jobb módú családok könyvvásárlásától - csaknem kizárólag a tankönyvekre korlátozódott. A nyilvános könyvtárak állománya nem volt tekintettel a fiatalok könyvigényére..."23. Az iskolai könyvtárak a 90-es években még nem töltöttek be számottevő szerepet. A mindenki számára hozzáférhető könyvtárak (a Budai Könyvtár, Budapest Fő- és Székváros Könyvtára) azért váltak előbb-utóbb rejtett ifjúsági könyvtárrá, mert a kor könyvtárai a fiatalság könyvtári igényét elégítették ki legkevésbé, miközben a fiatal korosztály igényei jelentkeztek a legdinamikusabban. A Budapestensia Korábban láttuk, hogy Rómer Flóris a fővárosi vonatkozású irodalom gyűjtőhelyéül 1871-ben a fővárosi múzeumot ajánlotta, ez az intézmény azonban a század végéig nem tudott kibontakozni. Toldy László, mint fővárosi levéltáros hivatalánál fogva is, személyes mentalitásánál fogva is szívén viselte a helyi vonatkozású irodalom gyűjtésének ügyét, s mint városi könyvtáros megtalálta az erre leginkább megfelelő keretet. Ezzel Budapesten eldőlt a helyismereti irodalmi gyűjtemény hovatartozásának országszerte nyitott kérdése.24 Toldy helytörténeti gyűjteményének - melyet Budapestensiának nevezett - kialakítását kisebb lépésekkel kezdte el. 1892 márciusában, mikor a tanácstól az MTA történeti kiadványainak beszerzéséhez kért támogatást, kérését „ tekintettel ezen gyűjtemények városunk történelme szempontjából is nagy fontosságára” szavakkal indokolta.25 Egy évvel később egy másik beadványában a budapesti vonatkozású nyomtatványok
