Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Az 1890-es évek kezdeményezései budapest fő- és székváros könyvtára (1893-1903)
Az 1890-es évek kezdeményezései 43 A Budai Könyvtár átmenetet jelentett a hagyományos egyesületi (nép-) könyvtár és a korszerű közművelődési könyvtár között. A későbbi szakirodalom csak a sikeres népkönyvtárat látta benne, pedig joggal tekinthetjük a korszerű városi közkönyvtári törekvések előfutárának. Jól tükrözi ezt programnyilatkozatuk: „És míg csodálkozással párosuló irígykedésel szemléljük a nyugat-európai, de még inkább az amerikai nagyvárosok egynémelyikének különös előrehaladását s nyilvános könyvtáraik számának évről-évre való szaporodását, addig a mi székesfővárosunk e tekintetben még Az 1899-ben átadott Budai Vigadó. Itt kapott helyiségeket a Budai (utóbb Budapesti) Könyvtár Egyesület is. a kezdet kezdetén áll. Városias jellege napról-napra jobban kibontakozik, de a köznép szellemi javainak gyarapítására még kevés intézkedés történt." ... „Fejlettebb, előrehaladottabb államok példája lebeg előttünk [...] Legyen egy erős szakkönyvtárunk és a népkönyvtárak egész hálózatával övezzük ezt a központi intézményt [...] Az elv: elérni, amit a létező viszonyok között csak lehet."5 Az idézetek jól mutatják, hogy a Budai Könyvtár azt az űrt kívánta betölteni, amit a városi könyvtár megszervezésének elmaradása okozott. Ezt érzékelte a korabeli szak- irodalom is, mely tendenciózusan kiemelte, a budapesti könyvtárak fölé állította a Budai Könyvtár olvasószolgálati eredményeit. „Egy nagyszabású nyilvános könyvtár megteremtésével komolyan foglalkoznak a budai oldalon, mely megfelelő épületben elhelyezve egy egész városrész szellemi háztartásának igen nevezetes tényezőjévé válnék" - írta a Magyar Könyvszemle 1898-ban.6 Gulyás koncepciójának ismeretében
