Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Az 1890-es évek kezdeményezései budapest fő- és székváros könyvtára (1893-1903)
44 A főváros könyvtárának története 1945-ig feltételezhetjük, hogy ő a Budai Könyvtárban látta eszméinek legjobb budapesti megvalósítóját, s talán szívesen látta volna egy jövendő városi könyvtár szerepében is. Ugyancsak elismeréssel írt a Budai Könyvtárról - két cikkében is - a fővárosi levéltár vezetője, Toldy László, aki nem sokkal a könyvtár megindulása után maga is könyvtárszervezést vállalt, „Budapest fő- és székváros könyvtáráénak megszervezését. Intézkedések a közigazgatási szakkönyvtár megteremtésére (1891-1893) 1891 szeptemberében, az évi költségvetés tárgyalásakor, váratlanul és előkészítetlenül ismét napirendre került a városházán a városi könyvtár rendezetlen ügye.7 Bár már az 1875-ös közgyűlés kilátásba helyezte a „fővárosi közigazgatási könyvtár" megszervezését, a statisztikai hivatal jól működő könyvtára a probléma megoldásának illúziójába ringatta a főváros döntéshozóit. Előbb-utóbb azonban rá kellett ébredniük, hogy Kőrösy tudatos és kitartó munkája nyomán valóban létrejött egy értékes gyűjtemény, de az nem azonos a hivatalosan elvárt „közigazgatási szakkönyvtár"-ral. Ennek megteremtése került 1891 szeptemberében szóba. Bár a viták során - elvi lehetőségként - felmerült a közművelődési feladatokat ellátó nyilvános könyvtár is, a tanácskozók valójában csak a meglevő állomány adminisztratív rendezésére gondoltak, valamint a munkájukhoz szükséges könyvek biztosítására. Végül is a tárgyalóbizottság egyöntetűen egy közigazgatási szakkönyvtár létrehozása mellett foglalt állást. Már itt megfogalmazódott és rövidesen tanácsi határozattá vált az az elv, melytől hivatalosan és formálisan két évtizeden át nem tért el a főváros. De nem tisztázták egyértelműen a „közigazgatási szakkönyvtár" fogalmát, sőt ellentmondó értelmezések álltak egymás mellett. Az egyik megközelítés a hivatali szakkönyvtárra szűkítette le a könyvtár mozgásterét, („A városi adminisztrációra vonatkozó szaklapokat, folyóiratokat, tervezeteket, költségvetésekét stb. rendszeresen gyűjteni és kezelni..." - mondta az idézett bizottsági ülés elnöke), viszont másfél év múlva egy polgármesteri ügyosztályi állásfoglalás ennél sokkal tágabb kereteket jelölt ki: „...alkalmat adni a tisztviselőknek, hogy magukat bizonyos irányban képezhessék."8 Még tágabbra nyitotta a tervezett közigazgatási szakkönyvtár kapuit az 1891-es vita azon elképzelése, mely szerint a könyvek „a fővárosi bizottsági tagoknak, de a nagyközönségnek is rendelkezésre álljanak."9 A különféle közigazgatási szakkönyvtári koncepciók egyetlen kérdésben - egy negatívumban - egységesek voltak: az új könyvtár létesítése ne járjon anyagi áldozattal, ne kívánjon nagyobb ráfordítást sem az állomány fejlesztése, sem az elhelyezés megoldása, s főleg ne járjon új státusz létesítésével. A „közigazgatási szakkönyvtár" körüli elvi bizonytalanságnak a tájékozottság hiányán túl a 90-es években más okai is voltak. Korábban a hagyományos (Bárczy
