Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A második fénykor, árnyékokkal. a gazdasági fellendülés éveitől a háború kitöréséig
A második fénykor árnyékokkal 323 tette, sokan még az angol és francia szerzők műveit is németül olvasták. A nem csak magyarul olvasók részben a magasabb iskolázottságúak, részben az idősebbek közül kerültek ki. (Feltehetőleg Pest-Buda hajdani németnyelvűsége állt a jelenség hátterében.) A német nyelvismeret túlsúlya mellett azonban az olvasói érdeklődés már más irányba fordult: több angol illetve francia szerzőtől származó művet olvastak, mint német írótól valót. A magyar irodalom olvasottsága A kölcsönzött könyvek nagy többségét a kortárs írók művei tették ki. Az egykor olyannyira népszerű magyar klasszikusokat, Jósikát, Eötvös Józsefet, Kemény Zsigmondot 1933-ban jószerivel már csak kötelező olvasmányként kölcsönözték.91 A múlt nagy írói közül csak Jókai tudta megőrizni népszerűségét: listavezető maradt és minden társadalmi réteg olvasta, bár az ő esetében is megindult a visszaszorulás és az ifjúsági olvasmánnyá válás lassú - egyelőre csekély mértékű - folyamata. A múlt népszerű klasszikus „mesemondói" és a 30-as évek realistább-konzervatívabb ízlésvilága között az átmenetet Gárdonyi Géza képezte, akinek a népszerűsége ekkor állt a tetőpontján, a könyvkiadásban és a könyvtári kölcsönzésben egyaránt.92 A kor „kettészakadt irodalmában" a legnagyobb olvasottságnak az a világszemléletében és írói eszköztárában konzervatív irodalom örvendett, melynek reprezentánsa a „nemzeti klasszikusaként ünnepelt Herczeg Ferenc volt, népszerű történelmi regényírója Gulácsy Irén. Ide sorolhatjuk a lektűr felé hajló, elegánsan és kedélyesen mesélő, társadalmi kérdéseket nem feszegető írókat is, akik közül a legnépszerűbb ekkor Csathó Kálmán volt. A korabeli magyar irodalomnak ez az ága volt a Fővárosi Könyvtár fiókkönyvtáraiban a legkeresettebb, akár reprezentáns szerzőit nézzük, akár a művek összességét tekintjük.93 A kettészakadt irodalom másik ága, a Nyugat köréhez tartozó írók közül egyedül Móricz Zsigmondnak sikerült betörnie az olvasói népszerűség világába. O azonban kivétel volt; Babits, Kaffka, Karinthy, Kosztolányi, Krúdy műveinek forgalma együttesen tett csak ki annyit, mint az övé. A Nyugat írói - bár műveikkel jelen voltak a fiókkönyvtárak állományában -, a közönség által olvasott műveknek csak csekély hányadát, tized részét sem képviselték.94 A Fővárosi Könyvtár csatornáin át tehát jóval több jutott a kommerciális felé hajló konzervatív irodalom termékeiből a közönséghez, mint az utóbb maradandóbb értékűnek bizonyuló, modernebb irodalmi áramlatokéból. Ennek oka csak kisebb mértékben kereshető Drescher alapjaiban konzervatív irodalomképében, sokkal inkább az uralkodó közízlésben. Ha a könyvkiadások számában tükröződő közönségigényhez mérjük a fiókkönyvtárak forgalmát, értékelnünk kell, hogy legalább a kínálatot biztosították a modern irodalom maroknyi közönsége számára.
