Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A második fénykor, árnyékokkal. a gazdasági fellendülés éveitől a háború kitöréséig
322 A főváros könyvtárának története 1945-ig A HÁLÓZAT OLVASMÁNYKÖZVETÍTŐ SZEREPE Az évente egymillió olvasmányt közvetítő Fővárosi Könyvtár Budapest olvasási kultúrájának meghatározó tényezőjévé vált. A könyvtár vezetése fokozott figyelmet szentelt a kultúraközvetítés tartalmi kérdéseire, megkísérelt tárgyszerű képet kapni az olvasási kultúra terén betöltött szerepéről. A 30-as évek elején több igényes vizsgálat mérte és elemezte: milyen könyveket olvas a fiókkönyvtárak közönsége? 1930-ban Drescher Pál szervezésében három napon át feljegyezték a fiókkönyvtárakban a felnőttek részére kikölcsönzött művek adatait.88 Ennél behatóbb képet adott az 1933-ban végzett felmérés, melynek keretében 11 fiókkönyvtár nyolc napi könyvforgalmát regisztrálták. (4793 felnőtt olvasó 16728 könyvkölcsönzését vették számba, a könyvek szerzőjét, címét, az olvasó foglalkozását is feltüntetve.89 A nők könyvkölcsönzési szokásait kisebb mintán Fort Sándor vizsgálta, a 15 éven aluli gyerekek kölcsönzési szokásait Zsák Wilfried elemezte.90 Ez a vizsgálat 100 napon át 600 gyerek 9638 kölcsönzését regisztrálta és elemezte, kiegészítve ezzel Drescher anyagát. Drescher Pál és Zsák Wilfried vizsgálatai nemcsak könyvtártörténeti adatokat szolgáltatnak, hanem olvasástörténeti forrásként is hasznosíthatók: a magyar olvasásszociológia történetében ezek az első nagy mintán egzakt módszerekkel végzett, az olvasók foglalkozását is figyelembe vevő olvasásvizsgálatok. A közvetített irodalom főbb jellemző A felnőtteknek kölcsönzött könyvek többsége szépirodalom volt (76,4%), az ismeret- közlő (ismeretterjesztő) művek 23,6%-ot tettek ki. A fővárosi könyvtár történetében az ismeretközlő művek kölcsönzésének arányszáma lassan kúszott felfelé: a hálózat indulásakor (1914-ben) 14,7% volt, Szabó Ervin és munkatársai erőfeszítései nyomán 21,3-ra emelkedett. Ehhez képest a másfél évtized alatti elmozdulás csekély volt, de a későbbi olvasásszociológiai mérések trendjei alapján valószínű, hogy a 30-as években a lakosság egésze lényegesen alacsonyabb arányban olvasott ismeretközlő műveket, mint a Fővárosi Könyvtár fiókhálózatának kölcsönzői. A szépirodalmi olvasmányok legnagyobb csoportját a magyar szerzők írásai alkották, (45%), összességében azonban több külföldi szerzőtől származó művet olvastak, mint magyart (55%). (Ez is eltért a század második felének olvasási szokásaitól: az 1990-es évekig a lakosság egészénél a magyar szerzők olvasásának túlsúlya volt a jellemző.) Sajátos jelenség volt a fiókkönyvtárakban az idegen nyelven történő olvasás viszonylag magas aránya. A kikölcsönzött szépirodalmi művek 14 %-a (az összes kölcsönzés 12 %-a) idegen nyelvű volt. Az idegen nyelv az esetek kétharmadában a németet jelen
