Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A második fénykor, árnyékokkal. a gazdasági fellendülés éveitől a háború kitöréséig
A második fénykor árnyékokkal 321 sége a zsurnalisztikánál mélyebben akarta megismerni a társadalmi problémákra adott olasz és német válasz hátterét, a többféleképpen elképzelt korporációs társadalmi rendet. Fellángoltak a földbirtok rendezése körüli viták is, majd rövidesen előtérbe kerültek a világpolitikai események kérdései: a Felvidék visszacsatolása, a háború lehetőségei. Sokan kértek információt a főváros aktuális problémáival kapcsolatban, a tervezett közigazgatási reformról, várospolitikai kérdésekről, a közlekedési viszonyokról stb. Az aktualitáshoz kötődő információs igények mellett természetesen jelen voltak - nem kisebb arányban - a humaniórák kutatóinak a korhoz kevésbé kötött kérdései. A történeti jellegű kérdésekre - ezek igen gyakran a nagy országos vagy fővárosi évfordulókhoz kapcsolódtak (pl. a Szent István- vagy a Rákóczi Ferenc jubileumhoz) - általában a Budapest Gyűjteményben kaptak választ. Az igénybevevők változatos és széles táborából kiemelkedett néhány jellegzetes csoport. Meglehetősen sűrűn adtak a könyvtárnak - olykor nem is könnyű - feladatot az államigazgatás intézményei,85 hasonlóképp a városigazgatás szervei, a tisztviselők is gyakran fordultak információs, bibliográfiai igénnyel a könyvtárhoz. Mindennaposak voltak a tudományos háttérintézetek kérései. A hivatalos intézmények mellett a 30-as években megélénkülő ellenzéki mozgalmak - pl. a népi írók, a munkásmozgalomhoz kötődő baloldali publicisták - ugyancsak a fővárosi könyvtár szociológiai és politikai anyagában kerestek társadalomkritikai írásaikhoz szellemi muníciót. A belügyminisztériumnak adott rendőrségi jelentés azt panaszolta föl, hogy „a Fővárosi Könyvtárban minden komplikáció nélkül hozzá lehet jutni a bolsevista „szakirodalomhoz", a könyvtár házi szabályzata értelmében ugyan külön engedélyt kell kérni, ez azonban tisztára formalitás..."86 A könyvtár információs bázisának egyik leggyakoribb használója volt a média. A rádió, a hírlapok szerkesztőségei, az egyes újságírók mindennapos igénylői- használói voltak a könyvtár szolgáltatásainak. Az egyes olvasók számára a reference osztály - a korabeli beszámolók szerint - nem volt olyan nyitott, mint a közintézmények esetében. Jelképesként emlegették, hogy „a reference szoba ajtaja csukva volt", a belépő olvasók úgy érezték, hogy zavarják a könyvtárosokat munkájukban. A kölcsönző tisztviselők úgyszólván több tájékoztatást adtak az olvasóknak, mint a reference szoba könyvtárosai.87 A könyvtártól tájékoztatást kérők köre kiterjedt a vidéki városokra, sőt külföldi könyvtárakra és más intézményekre is. Ezek nem egyszer olyan kérdésekkel is a fővárosi könyvtárhoz fordultak, melyek valójában a nemzeti könyvtárat illették volna. Pl. 1931-ben a Bibliothèque National Kisfaludy Sándor magyarországi francia fordításai iránt érdeklődött, az American Historical Society magyar geneológiai kutatók címét kérte, Oslóból az Odd Udbye Schubert magyarországi irodalmára volt kíváncsi stb.
