Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)

A második fénykor, árnyékokkal. a gazdasági fellendülés éveitől a háború kitöréséig

A második fénykor árnyékokkal

319

Csúcsforgalom a Vág utcai (népházi) fiók olvasótermében, 1935

A probléma pozitív megoldására is van példa, bár nem a fővárosi könyvtár részéről. A Vin. kér. Közjótékonysági Egyesület 1935 őszén könyvtárt szervezett a téli évadra a Kisstáció utca 8. sz. alatti iskolaépület pincehelyiségeiben, kifejezetten a melegedni kívánó munkanélküliek számára. Az első helyiségben ingyenesen, a másikban két fillérért némileg nagyobb kényelemmel (ruhatár) lehetett újságot vagy könyvet helyben olvasni. (Otthoni olvasásra nem adtak könyvet.) A sajátos könyvtárnak esetenként 50-60 látogatója is volt, zömmel állástalan férfiak, akik itt Jókait, Mikszáthot, Zilahyt, Gogolt, Dosztojevszkit olvastak. „Jó volna már abbahagyni ezt a nagy műveltséget. Jobb szeretnék dolgozni" - mondták az őket felkereső riporternek. 82

A harmincas évek társadalmát jól jellemzi az egy időben egymás tőszomszédságában élő három könyvtár és azok olvasótábora: a Wenckheim-palota értelmiségi elitje, a Királyi Pál utca polgári közönsége és a Kisstáció utca munkanélküli munkásai.

A KÖZPONTI KÖNYVTÁR INFORMÁCIÓKÖZVETÍTŐ SZEREPE

Mennyiben felelt meg a könyvtár ezekben az években annak a hivatásának, melyet először Szabó Ervin fogalmazott meg, s melyet Enyvvári Jenő nyilatkozataiban ismételten újrafogalmazott, mennyiben járult hozzá információs szolgáltatásaival a kor társadalmi kérdéseinek megválaszolásához?

A választ legtömörebben az a levél fogalmazta meg, melyet a magyar tudomány 32 kiemelkedő képviselője írt a polgármesternek 1932-ben, az állománygyarapítás szinten-