Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A második fénykor, árnyékokkal. a gazdasági fellendülés éveitől a háború kitöréséig
318 A főváros könyvtárának története 1945-ig láson kívül az iskolától is kellett láttamozott ajánlólapot hozni. A gyerekek a szabadpolcon elhelyezett, korcsoportok és műfajok szerint csoportosított könyvekből szabadon válogathattak. „Ez a rendszer nagy örömöt és zavartalan élvezetet nyújt a gyerekek számára és tájékozódásra nevel" - jegyezte meg Zsák Wilfried. Egy alkalommal két könyvet lehetett kölcsönözni. A gyerekkönyvtárak az iskolák elismerését is kivívták, a fővárosi oktatásügy szemlélete e téren kezdett megváltozni: „A múltban bizonyos merevség, sőt leplezetlen tartózkodás mutatkozott az iskolák részéről az iskolán kívüli közkönyvtárakkal szemben," - írta egy fővárosi pedagógiai szaklap - „ideje, hogy a mai iskola felismerje az iskola és a közkönyvtár szoros kapcsolatát."79 Ugyanakkor Drescher - aki a régi magyar gyermekkönyvekről szóló művében az „Istennek hála, minden fanyar pedagógiával dacoló gyermek"-ről írt, - hivatalnokként nem volt különösebben érzékeny a gyerekek ügye iránt, a gyérekkönyvtárosok szabadabb és korszerűbb pedagógiai elveivel szemben autokratikusabbnak mutatkozott.80 Az újabb alapítású belvárosi fiókkönyvtárakban (9., 10., 11., 12. sz. fiókok) nem rendeztek be gyermekrészleget, a belvárosban (az ugyancsak régi alapítású) Almássy téri könyvtár látta el a legtöbb kisiskolást. A gyermekolvasók száma összességében stagnált, ezek az intézmények kimaradtak a hálózat általános fejlődéséből. A könyvtár mint melegedő A gazdasági válságot követő években új problémával kellett a könyvtáraknak szembenézniük: a munkanélküliek, hajléktalanok felfedezték maguknak a könyvtárat, mint melegedőt. A legnagyobb gondot e téren a Vág utcai népházban működő 7. sz. fiókkönyvtár ügye okozta. Itt a népház lakói olyan mértékben vették menhelyként igénybe az olvasótermet, hogy a környék lakói elmaradtak a könyvtárból. Enyvvári drákói megoldást választott, azt javasolta a fenntartóknak, hogy „a könyvtár olvasótermét egy időre zárjuk be, s aztán újranyitáskor csak a könyvtár tagjai számára tegyük hozzáférhetővé. ... A népház igyekezni fog délutánra ápoltjai számára más melegedő helyiséget kijelölni az olvasóterem helyett, amely nagyobbára eddig is csak ezt a célt szolgálta."81 Az olvasók valóban panaszkodtak. Egy másik könyvtár esetében egyikük névtelen levélben egyenesen a polgármesterhez fordult: „Két szakállas koldus - az egyik félszemű - melegedni jár a könyvtárba." (Ugyanez a probléma később a központi könyvtárban is jelentkezett. Az olvasóterem díjtalan használatát - az információhoz való akadálytalan hozzájutást - 1942-ben az 5 pengős látogatójegy bevezetésével szüntették meg, többek közt azzal indokolva, hogy „olvasóink egy része nem csupán kultúrigényei kielégítése céljából kereste fel a könyvtárunkat.")
