Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A második fénykor, árnyékokkal. a gazdasági fellendülés éveitől a háború kitöréséig
A második fénykor árnyékokkal 317 időszak a szociális feszültségek növekedésének, a munkásmozgalom megerősödésének, a munkásság mint politikai tényező újrafelfedezésének korszaka volt. A könyvtár vezetése sem maradhatott közömbös a munkássággal szemben. Nem tudjuk, hogy megnyerésük érdekében folytattak-e célirányos propagandát, de azt igen, hogy megtartásukra és befolyásolásukra tudatosan törekedtek. „Tisztviselőink különös gondot tartoznak fordítani a munkásság vezetésére" - írta Drescher Pál 1934-ben.77 A hálózat felnőtt olvasóinak létszámnöveléséhez hozzájárultak az egyetemi/főiskolai hallgatók is, az ő beáramlásuk azonban más ütemben történt. Létszámuk robbanásszerű felfutása 1926-1931 közé esett (1926: 759 fő, 1931:1794 fő), ezután azonban számuk megmaradt az 1800 fő körül enyhén ingadozva. A hálózat olvasóközönsége: Tanulók, gyerekek A felnőttekkel ellentétben a tanulóifjúság (a közép-, szak-, kereskedelmi- és polgári iskolai tanulók) könyvtári részvétele lényegileg nem emelkedett - bár a tanulók könyvtári tagságának ingyenessé tétele némi kedvező változást hatott - az elemi iskolások viszont a könyvtárak mostohagyerekei maradtak. A fiókkönyvtárakba beiratkozott felnőtt és gyerek kölcsönzők (ezer fő) A peremre szorultak, a szó városföldrajzi értelmében is: elsősorban a két régi alapítású városperemi könyvtár, a Százados úti és a Vág utcai fogadta be őket. Ott viszont a könyvtárosok hivatástudattal, korszerű könyvtárpedagógiai szellemben és olvasószolgálati módszerekkel (szabadpolc, mesedélutánok) foglalkoztak velük.78 A fiókkönyvtárak használata 15 év alatt ingyenes volt, a beiratkozáshoz a szülői jótál
