Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Könyvtáralapító kezdeményezések a kiegyezés és a városegyesítés után
30 A főváros könyvtárának története 1945-ig Toldy Ferenc koncepciójáról összefoglalóan elmondhatjuk, hogy az iparosodó Pest gyakorlati szükségeltéből indult ki, alapelveiben közel állt a kor angol városi könyvtáraihoz és anyagi igényei nem voltak irreálisak. Elhúzódó tervezés lemondás a városi polgári könyvtárról (1868-1875) A Toldy javaslatát követő éveket a könyvtárszervezés parttalan elhúzódása, a javaslat tologatása jellemezte. A szinte évről-évre visszatérő séma így alakult: minden érdekelt fél (tanügyi bizottság, városi tanács, közgyűlés) elvben egyetértett a könyvtáralapítás szükségességével, gyakorlatban azonban mindig elvetette a könyvtárépítés javasolt helyszínét, új meg új hely keresésével bízva meg az albizottságot, miközben semmilyen gyakorlati lépést nem tett a könyvtár tényleges megvalósítása érdekében. Az 1868-as javaslat a könyvtár helyszínéül a Reáltanoda melletti telket ajánlotta, ezt felváltotta a Kétnyúl és az Oroszlán (ma: Lónyay és Török Pál) utcai helyszín. A gyakorlati lépések kiharcolása érdekében 1872-ben a bizottság a véglegesnek szánt terület kijelölése mellett az ajánlotta, hogy a Frank könyvtár anyagát ideiglenesen helyezzék el valamelyik újonnan épült iskola üres helyiségében. Ez sem segített, az 1872. szeptember 11-i közgyűlés ismét csak újabb javaslatokat kért, a könyvtárat elvben változatlanul „nélkülözhetetlennek ismervén". Az újabb javaslat a megszüntetendő dologház telke illetve épülete volt, a város munkáslakta negyedében. 1873-ban azonban a város vezetőségét már Pest-Buda-Óbuda egyesítésének kérdései kötötték le, a vezetés a könyvtár kérdését „az akkor szervezés alatt állott új főv. hatóságnak tartá fenn". Ugyanakkor nyugdíjba vonult Toldy Ferenc, s bár a különbizottság tagja maradt, a vezetést Békey Imre tanügyi osztályvezető vette át, ezzel a könyvtáralapítás ügyének legaktívabb mozgatója háttérbe szorult. A fordulatot Királyi Pálnak, (az albizottság alelnökének) írásban beadott indítványa hozta meg.9 Azt javasolta, hogy a Frank hagyaték maradjon az Egyetemi Könyvtárban, a város mondjon le a polgári könyvtár szervezéséről. Királyi - aki egyébként sokat tett a város más kulturális intézményeiért - érzékeny volt a kulturális értékek iránt, de ebben az esetben érzéketlen maradt a Toldy féle koncepcióban megfogalmazott demokratikus feladatokkal szemben. Toldy háttérbe szorulása nyilvánvalóvá tette, hogy Pesten a városi könyvtár ügye mellett nem állt olyan társadalmi mozgalom, polgári csoportosulás, ami több vidéki városban sikerre tudta vinni a városi könyvtár ügyét. Királyi Pál javaslatát a Békey vezette tanügyi bizottság 1874. február 22-i ülése magáévá tette.10 A bizottsági javaslat lényege: céltalan „egy külön városi könyvtárat fölállítani, ennek épületet emeltetni." Indokolás: „Fővárosunkban máris három nagyobb könyvtár létezik ... és több kisebb, de folyton gyarapodó társulati és egyleti",
