Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)

Könyvtáralapító kezdeményezések a kiegyezés és a városegyesítés után

Könyvtáralapító kezdeményezések a kiegyezés és városegyesítés után

31

ezek mellett városi könyvtárat fenntartani „fenntartási és gyarapítási költségeit fedezni majdnem céltalannak tűnnék fel." (Ez az érv a fővárosi könyvtár történetében több mint három évtizeden át ismételten vissza fog még térni, mindig győztesen és lehengerlőén, a könyvtár körüli vitákban.) Ugyancsak sarkalatosán megváltozott a bizottsági vélemény a Frank könyvtár hasznosításáról. A Királyi Pál - Békey Imre féle változat azt hangsúlyozta, hogy „a nevezett könyvtár nagyobbrészt jogi és itt is inkább kútforrási", az Egyetemi Könyvtárból való eltávolítással „a tanári kar, a tudományokban művelődő ifjúság érzékeny veszteséget szenvedne, másrészt ezen munkákat egy városi, inkább polgári művelődés céljából felállítani szándékolt könyvtárban ki sem gyanítva ki sem keresné, [...] tehát holt tömegként kezeltetnék." Erre alapozva „ a bizottmány a kérdéses könyvtárnak a m. kir. tud. egyetemnek, illetőleg az egyetem könyvtárának leendő végleges oda ajándékozását hozza javaslatba."

Az 1874. április 8-i közgyűlés még nem fogadta el a különbizottságnak a fővárosi tanács által is pártolt javaslatát, újabb előterjesztést kért, időt akart nyerni. Mivel azonban közben megindult az Egyetemi Könyvtár építkezése, és az új helyen már nem volt hajlandó az egyetem ideiglenes letétet őrizni, a döntés elkerülhetetlenné vált. Az 1875. március 11-i közgyűlés pontot tett az ügy végére: „A Frank Ignác által Pest város közönségének egy polgári könyvtár kezdeményező alapja gyanánt hagyományozott könyvtárat" véglegesen az Egyetemi Könyvtárnak adományozta.11 Az elhatározást pénzügyi okokkal indokolta: a városnak sem új könyvtárépület emelésére, sem a Frank gyűjtemény könyvtárrá kiegészítésére és folyamatos gyarapítására nincs anyagi lehetősége.

Megoldatlan maradt az egész ügy elindítója, a kötelespéldányok kérdése, pedig ezek már szép számban foglalták a helyet. A határozat szerint a szépirodalmi munkákat iskolai tanulók jutalmazásra, iskolai könyvtárak gyarapítására fogják fordítani, a „komoly tartalmú könyvek" átadandók az Egyetemi Könyvtárnak, a nagy tömegben összegyűlt hírlapok „makulatúra gyanánt eladandók."

Az 1875-ös döntéssel Frank Ignác és Toldy Ferenc könyvtáralapító tervei végleg meghiúsultak. Ami ez ügyben még történt, már csak utójáték. 1875. július 4-én ünnepi keretek között zajlott le az átadási ceremónia, az Egyetemi Könyvtár - a főváros kérésének megfelelően - márvány emléktáblát helyezett el a könyvtár falán Budapest Főváros hatósága a Frank tanártól örökölt XIV ezer kötetét nagylelkűen az Egyetemi Könyvtárnak adományozta szöveggel. Ezt megelőzően a tanács utasítás alapján Kőrösy József, a fővárosi statisztikai hivatal vezetője kiválogatta a hivatali könyvtára számára használhatónak ítélt anyagot, a 14 ezer kötetes állományból háromszázharmincöt címet.12 E könyvek egy része utóbb (a statisztikai könyvtár állományával együtt) bekerült az 1903-ban létrehozott fővárosi könyvtárba, mindössze ennyi valósult meg Frank Ignác könyvtáralapító álmából.

Az 1875-ös budapesti elutasító döntés után néhány évvel a magyar vidéki városok-