Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A második fénykor, árnyékokkal. a gazdasági fellendülés éveitől a háború kitöréséig
304 A főváros könyvtárának története 1945-ig Enyvvári Jenő a hiányok ellenére sem túlzott, mikor a fővárosi könyvtár szociológiai anyagát az országban egyedülállónak nevezte. Ez derül ki a Magyar Sociographiai Intézet 1925-től kiadott Társadalomtudományi Bibliographiá-jának füzeteiből is, mely a megnevezett mű lelőhelyeként az esetek túlnyomó többségében a fővárosi könyvtárat adja meg. Maga a könyvtár, mint korábban sem, most sem vállalkozott társadalomtudományi bibliográfia szerkesztésére, ismét visszatért azonban az Aktuális Kérdések Irodalma füzeteinek kiadásához, s ezen keresztül tárta fel a társadalomtudományi állományának egy-egy különösen időszerűvé vált témakörét. A sorozat új füzetei: Olasz-magyar kapcsolatok (1927), Békerevízió (1927), Valorizáció (1928), Munkanélküliség (1929), A sajtó (1929), Kartell és tröszt (1929), Munkaidő (1930), Testületi képviseletek a nemzetállamban (1934), Földrendezés - telepítés - tagosítás (1935), Racionalizálás (1937), A világválság (1938). A nemzetiszocialisták németországi uralomra jutásával a fővárosi könyvtár gyarapítási politikája nehéz helyzetbe került. Egyfelől a tudományos könyvtár funkciója azt követelte, hogy a németországi irodalom további beszerzésével tájékoztassa közönségét az új irányzatról, másfelől a könyvtárnak Enyvvári alatt is fenntartott alapelve volt, hogy beszerzését a tudományos-informatív értékkel rendelkező művekre korlátozza, s az új német kiadványok többsége nem felelt meg ennek az elvnek. A könyvtár a két kötelezettség közötti középutat járta: jelentősen csökkentette németországi beszerzését, de továbbra is beszerezte az informatív tartalmú kiadványokat. Kényszerűségből lavírozó állománygyarapítási politikáját ellenkező előjellel két oldalról is kifogásolták. Szélsőjobbról a nemzetiszocialista művek beszerzését kevesellték, (a háború utolsó évében egyebek között erre hivatkozva váltják majd le a könyvtár vezetőségét), baloldalról viszont e művek megjelenését túlzott arányúnak tartották. így foglalt állást a szociáldemokrata szellemű Szocializmus is, fenntartásai mellett pontosan érzékelve és megértve a könyvtár sajátosan nehéz helyzetét is.57 A határon kívüli magyar vonatkozású irodalom gyűjtése A megerősödött könyvtár feladatának érezte a határon kívüli magyar vonatkozású irodalommal való törődést is. Kelényi Béla már 1928-ban nagyigényű programot fogalmazott meg: „A jelen idők aktualitása megköveteli, hogy a könyvtár fokozott figyelembe részesítse, gyűjtse és feldolgozza a Trianon után alakult utódállamok irodalmát [...] A könyvtárnak olyan munkaerőkkel is kell dolgoznia, akik ismerik az utódállamok nyelvét, kultúráját és kellő irodalmi felkészültség mellett ezeknek a jelenségeit figyelemmel kísérni képesek."58
