Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A második fénykor, árnyékokkal. a gazdasági fellendülés éveitől a háború kitöréséig
A második fénykor árnyékokkal áUb A túlméretezett terv megvalósítatlan maradt, mint arra hat év múltán a Könyvtári Szemlében Asztalos Miklós figyelmeztetett: A könyvtár gyarapításában „csak 1,1%-kal szerepelnek a román, cseh, tót, szerb nyelvű könyvek. A kitűnő könyvtárnak nagyobb hangsúlyt kellene helyeznie arra, hogy az utódállamok vezető népeinek magyar vonatkozású tudományos irodalmát minél teljesebben beszerezze. Ezzel a budapesti könyvtárakban érezhető égető hiányt pótolna." 59 A magyar nyelvű szépirodalmi termés beszerzése volt a könnyebb feladat. Bár már korábban is jelen voltak a könyvtár beszerzési jegyzékeiben a szomszédos államokban élő magyar írók művei, a határon túli magyar irodalom tervszerű gyűjtése 1931-től indult meg intenzíven. Ebben az évben a főváros Közművelődési Bizottsága úgy határozott, hogy a fővárosi könyvtárat megbízza a szomszéd államok magyar irodalmi termékeinek gyűjtésével, s erre a célra 40 ezer pengőt szavazott meg. A könyvtár ebben az évben már azt jelenthette, hogy a „megszállt területekről" minden komolyabb magyar folyóiratot járat, s pl. az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványait 30 példányban vásárolja meg. Újabb impulzust adott az ügynek, mikor 1937-ben a csehszlovákiai Magyar Közművelődési Szövetség a fővárosi könyvtárhoz fordult segítségért. A könyvtár részükre népkönyvtári mintajegyzéket készített, s megkezdte - bár Kelényi korábbi elképzelésénél szerényebb mértékben - a határon túli magyar vonatkozású irodalom regisztrálását. 1939-ben Enyvvári már eredményekről számolhatott be: „A külföldi magyarságra vonatkozó magyar és idegen nyelvű irodalmat a Fővárosi Könyvtár nyilvántartja és a lehetőségekhez képest teljes mértékben megszerzi." 60 Adományok, hagyatékok A legendásan nagy adományok, hagyatékok kora véget ért. A könyvet ajándékozók száma azonban nem szűkült, ellenkezőleg, szinte évről-évre gyarapodott. A 30-as évek végére az ajándékozó személyek száma kétszáz felé közelített, az intézményeké százötven felé. Az ajándékba és cserébe küldött könyvek száma 1938-ban meghaladta a háromezret. A számok a könyvtár növekvő elismertségét mutatják. A legkülönbözőbb intézmények igyekeztek saját kiadványaikat eljuttatni a fővárosi könyvtárba, ott ezzel jelen lenni rangot jelentett és publicitást biztosított. Az ajándékozók listája a bajai Önkéntes Tűzoltó Egylettől a Magyar Textilgyárosok Országos Egyesületéig, az Esztergomi Főegyházmegyétől a Magyar Cionista Szövetségig, a Angolkisasszonyok Sancta Maria Leánygimnáziumától a Szovjet Követségig tartott, Bajcsy-Zsilinszky Endrétől Szabó Dezsőn át Endre Lászlóig és Szálasi Ferencig. Gyakran féllegális intézmények is megkísérelték a könyvtáron keresztül népszerűsíteni kiadványaikat (így juttatták el pl. a könyvtárhoz a moszkvai Sarló és Kalapács számait), az intenzív rendőri megfigyelés alatt álló intézmény vezetője azonban ezeket nem vállalta, jelentette a rendőrségnek.
