Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Válság - váltás - konszolidáció. a könyvtár az ellenforradalom és a bethleni konszolidáció korszakában
252 A főváros könyvtárának története 1945-ig Az arányok módosulása ellenére a hálózatra fordított összeg - miután ennek tetemes részét a létesítendő új fiókok emésztették fel - továbbra sem tudott megfelelni a szorongató igényeknek. Ilyen körülmények között a könyvtárigazgatói deklaráció az „egyetemes jellegű kul- turkönyvtár"-ról, a „minden tudományszak reprezentáns művei"-nek megszerzéséről vágyálom, illúzió maradt. Hogyan alakult az állomány fejlesztése tartalmilag az egyetemesség kinyilvánítása, a társadalomtudományi szakkönyvtári funkcióval való szakítás után? Az 1920-24 közötti állománygyarapítás szakterületi arányai azt mutatják, hogy- a társadalomtudományi művek beszerzési arányai csökkentek, de e társadalomtudomány továbbra is meghatározó maradt.- A humaniórák és a történelmi művek arányai jelentősen növekedtek, de nem váltak dominánssá. A társadalomtudományok 50%-os gyarapodásával szemben a humaniórák, a történelem, a természet- és az alkalmazott tudományok összességében is csak 42%-kal szerepeltek. (8% = általános művek.) A változás folyamatosságát három időpont adataival érzékeltethetjük: milyen volt a gyarapodás aránya a Nyilvános Könyvtár indulásakor (1912), milyen irányba fejlődött Szabó Ervin alatt (1917) és mit mutat az 1920-24-es évek átlaga. Az év során beszerzett művek megoszlása százalékban Ált. művek 1912 6 1917 9 1920/1924 8 Társ. tud. 73 63 50 Term, és alk. tud. 6 5 5 Humaniórák 7 10 21 Történelem 5 13 16 A számok arra vallanak, hogy a nyilvános közkönyvtár működését a vezetői szándék mellett - olykor ellenére - a társadalmi igény is erőteljesen befolyásolja: Szabó Ervin idejében az olvasói igény fokozatosan módosította a szociológiai szakkönyvtári koncepciót, a társadalomtudományi művek arányának csökkenése és a humaniórák/történelmi művek arányának növekedése már ekkor megkezdődött, a Kremmer-időszak- ban csak folytatódott, de minden hivatalos és politikailag is támogatott deklaráció ellenére a társadalomtudományi jelleg továbbra is a könyvtár meghatározó eleme maradt. A konszolidáció megerősödtével már nyíltan is meg lehetett fogalmazni: a könyvtár a gyűjtőkör szélesebbre húzása mellett sem akar lemondani a társadalomtudományok kiemelt szerepeltetéséről. A Könyvtári Bizottság 1925. november 7-i ülésén a szociál
