Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Válság - váltás - konszolidáció. a könyvtár az ellenforradalom és a bethleni konszolidáció korszakában
Válság - Váltás - Konszolidáció 245 kiszolgáltatására a Városi Nyilvános Könyvtár vezetőjének a fölhatalmazást megadhatná."24 A főváros időhúzási taktikája bevált. Haller István minisztersége december 16-án véget ért. Az új miniszter, Vass János formális érdeklődésére a főpolgármester 1921. január 19-én így válaszolt: „Az átszervezésre kiküldött bizottság összehívását nem tartottam szükségesnek, mert a Városi Nyilvános Könyvtár keresztény és nemzeti szellemben való vezetését a könyvtár jelenlegi vezetője garantálja." AZ ÁLLOMÁNY ALAKULÁSA Az állomány szelektálása (Könyvkivonások, indexek, zárt anyag) 19Í 9-ben két nagyobb arányú, erőszakos könyvkivonás történt a fővárosi könyvtár állományából: augusztus folyamán a román megszálló csapatok mintegy 300 válogatott kötetet vittek el, októberben pedig a IV. kér. rendőrkapitányságnak a könyvtár kb. 2400 könyvet és 600 röplapot szolgáltatott be, mint „a jogrendre és jogbiztonságra károsat." Az első esetről Kremmer így számolt be: „A könyveket a román nagyvezérkar kiküldött képviselője vitte el egy felállítandó kézikönyvtár számára . - „Tizenkét szuro- nyos katona jelent meg a könyvtár épületében és elvittek onnan kb. tízezer korona értékű könyvet. A könyvtár tiltakozó jegyzéket küldött Mardarescu tábornoknak, az írásnak azonban semmi foganatja nem volt."25 A román megszálló csapatoknak nem ez volt az egyetlen ilyen akciója. A Nemzeti Múzeum aranykincseinek Romániába történt elszállítását csak a szövetséges katonai missziót képviselő Bandholtz tábornok tudta megakadályozni. Összességében a román hadsereg 1,5 milliárd aranykorona értéket vitt ki az országból. „A románok által elvitt könyvek jegyzéke"26 alapján megállapítható, hogy a válogatás két szempont szerint történt. Elvitték azokat a könyveket, melyekből feltehetően a Tanácsköztársaság eseményeivel kapcsolatban vártak információt, részben tanácsköztársasági kiadványokat (Kun Béla, Kunfi Zsigmond brossúrái, Dienes: A proletáriá- tus diktatúrája, A Tanácsköztársaság törvénytára stb.), részben a polgári radikális, a marxista, a leninista szerzők 1918-19-es kiadású műveit (Jászi 10 művét, Engels, Buharin könyveit, Lenin 7 művét stb.) Ugyanakkor sokat elvittek azokból a magyar történelmi forrásgyűjteményekből és összefoglaló munkákból, melyekben Erdély története vagy leírása is szerepelt. Ilyen, Kremmer nyilatkozata szerint „nagyrészt pótolhatatlan" művek voltak pl. Szilágyi: A magyar nemzet története 1-10 köt., Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1-24. köt., Pulszky: Magyarország archeológiája 1-2. köt., a Statisztikai Hivatal évkönyvei 1872-1914. stb.)
