Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Válság - váltás - konszolidáció. a könyvtár az ellenforradalom és a bethleni konszolidáció korszakában
246 A főváros könyvtárának története 1945-ig Társadalmi visszhangjában jelentősebb volt ennél a belügyminiszteri rendeletre történt könyvbeszolgáltatás. A dualizmus korának liberális cenzúra-politikájával szemben 1919-től megjelent a szellemi termékek ideológiai alapon történő radikális szelektálásának gyakorlata. Szeptember 10-én kormányrendelet jelent meg „A közrendet és közbiztonságot veszélyeztető sajtótermékek beszolgáltatásáról és megsemmisítéséről."27 Ennek első paragrafusa szerint „A közrendet és közbiztonságot veszélyeztető kommunista, bolsevista, anarchista irányú sajtótermékek birtokolása és forgalomba hozatala tilos, az ily sajtótermékeket az elsőfokú rendőri hatóságnak be kell szolgáltatni." A végrehajtással megbízott belügyminisztérium kiadta az elkobzandó könyvek jegyzékét és intézkedett a beszolgáltatások végrehajtásáról.28 A könyvtár a rendeletnek megfelelően a tiltott könyvek jegyzékében foglalt műveket összegyűjtötte, beládázta és listájukat, majd magukat a műveket átadta a IV. ker.-i rendőrkapitányságnak. A kivont könyvek jegyzéke nem maradt fenn, Kremmer nyilatkozataiból29 úgy tudjuk, hogy kb. 150-180 művet (címet) tartalmazott (más források 240-250 címről tudnak) igen magas példányszámban, összesen 2400 kötet könyvet és 600 röplapot/újságszámot szolgáltattak be. Elsősorban a Tanácsköztársaság propagandakiadványai kerültek a rendőrségnek átadott könyvek közé. „Azokat a propagatív füzeteket, melyek a fiókkönyvtárak részére nagyobb számban kapott könyvtárunk a politikai megbízottak révén, a IV. kér. rendőrkapitánynak jegyzék mellett bejelentettem" - tájékoztatta Kremmer a polgármestert.30 A kormányrendelet szerint a „beszolgáltatott vagy felkutatott sajtótermékeket a rendőri hatóság elégetés útján nyomban megsemmisíti." A rossz emlékeket idéző 20. századi könyvégetésre különösen az emigráns sajtó reagált igen élesen. Pogány József: Fehérterror Magyarországon címmel bécsi emigrációjában 1920-ban kiadott könyvében nyugati lapok beszámolói alapján így írt: „A Fővárosi Könyvtárnak nem kevesebb, mint 15 ezer könyvét hordták halomra és égették el a könyvtár udvarán." A könyvtárudvaron égő könyvmáglya képét később több magyar könyvtártörténeti mű is átvette és idézte. Hiteles dokumentum azonban csak arról maradt fenn, hogy a rendelet megjelenése után a beládázott könyveket a könyvtár beszállította a Szerb utcai rendőrkapitányságra, amiről elismervényt is kapott. Nincs rá bizonyíték, hogy a könyvtár udvarán valóban történt könyvégetés. A könyvek kivonásakor Kremmer Dezsőben a rendeletet végrehajtó hivatalnok fölött szerencsére győzött a könyvtáros: a BM jegyzéken szereplő művek 2-2 példányát nem szolgáltatta be. Ezt csak fél év múlva jelentette a polgármesternek: „Nem hallgathatom el Méltóságod előtt, hogy mivel könyvtárunk elsősorban az irodalmi termékek megőrzésére hivatott kulturintézet, a kifogásolt művekből 2-2 példányt eltettem, feldolgoztattam és külön gyűjteményként zár alá helyeztem. Ezt kulturális kötelességemnek éreztem, mert hiszen egy könyvtár a napi politikánál messzebbre nézve, a jövő.
