Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Válság - váltás - konszolidáció. a könyvtár az ellenforradalom és a bethleni konszolidáció korszakában
240 A főváros könyvtárának története 1945-ig lanul hagyja. (A könyvtáros Szabó Ervinnek feltétlen tisztelője volt.) Kremmer Dezső új koncepciója az 1919-20 között tett intézkedései, sajtónyilatkozatai és mindenek előtt a polgármester részére az új könyvtárpolitikájáról írt összefoglaló jelentése14 alapján a következőkben összegezhető:-A központi könyvtárat (mely az 1910-11 évi Szabó Ervin-i koncepció szerint közművelődési és társadalomtudományi feladatokat egyaránt ellátott volna, az elégtelen helyiségviszonyok miatt azonban ideiglenesen lemondott a közművelődési funkcióról, utóbb pedig a Tanácsköztársaság könyvtárpolitikája már csak társadalomtudományi könyvtárnak szánta) kizárólag tudományos könyvtárrá kell fejleszteni. (Ez a közművelődési szerepről való egyértelmű, véglegesnek szánt lemondást jelentette.)- A könyvtár korábban kialakult szociológiai jellegével szemben - melyre Kremmer értelmezése szerint sem jogszabály, sem társadalmi igény nem jogosította fel - az intézményt a társadalomtudományok széles körére és a humán tudományokra kiterjedő egyetemes gyűjtőkörű könyvtárrá kell fejleszteni. (Elsősorban a bővítés, és nem a radikális leépítés útján.)- A fiókkönyvtárak célrendszere alapjában megváltozott. Míg Szabó Ervin nézete szerint e könyvtárak célja „a társadalom jobb berendezéséért folytatott harchoz fegyvert adni" az olvasóknak, addig Kremmer az olvasók magasabb műveltségi szintre emelését tekintette a közkönyvtárak fő feladatának A hálózat könyvtárainak a hazafias és keresztény irányultságú művelődéspolitika szellemében kell tevékenykedniük. Ennek megfelelően kell alakítani állományukat, s a nevelő munka határozza meg a könyvtárosoktól elvárt magatartást is. (Ez a fiókhálózatban kialakult liberális elvek korlátozását jelentette.)- Ugyanakkor a központi könyvtárnak, mint tudományos intézménynek függetlennek kell maradnia a napi politikától. Mindezek az elvek Kremmer nézetei szerint nem érintik a Fővárosi Könyvtár már kialakult struktúráját, a központ és a hálózat viszonyát. Kremmer koncepcióját a város vezetése egyetértéssel fogadta, támadások érték viszont kívülről, a radikálisabb változtatásokat követelők részéről. Minisztériumi vizsgálat a könyvtár ügyében A főváros és az új államhatalom viszonyát kezdettől feszültség jellemezte. Horthy „fehér lovas" bevonulásán az őt fogadó Bódy polgármester beszédében a gyűlölködés ellen szólt, Horthy viszont a „vörös rongyokba öltözött" bűnös város számonkérését helyezte kilátásba. Ebben a szituációban merült fel a fővárosi iskolák államosításának terve, s ahhoz kapcsolódva vetette fel a Fővárosi Könyvtár kérdését Mosdóssy Imre miniszteri tanácsos, a főváros tanfelügyelője, a Magyar Paedagogiai Társaság alelnöke.15
