Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A könyvtár a forradalmak korában (1918-1919)
226 A főváros könyvtárának története 1945-ig Bár a könyvtárügyi megbízottak a fenti elvek mellett mindvégig kitartottak, gyakorlati megvalósításukra sokáig nem tettek kísérletet. Viszonylag későn, június 18-ára hívtak össze értekezletet az iskolai könyvtárak ügyében, ezt Dienes László kiküldöttjeként Váradi Irma vezette. Június második felében azonban Budapesten a légkör már egyáltalán nem volt alkalmas radikális reformok elfogadtatására. Mikor Váradi előadta az iskolai könyvtárak összevonásának, a helyi könyvtárak megszüntetésének tervét, a tanszemélyzet képviselői hevesen ellenálltak.55 Az egyetemi hallgatók könyvellátásának régóta nyomasztó kérdését ezzel szemben igen hamar, április 23-án napirendre tűzték. Az értekezlet kimondta: A diákok könyvellátása az Egyetemi Könyvtártól teljesen függetlenítve és decentralizáltan kell hogy történjék. Ezzel az Egyetemi Könyvtár vezetősége is egyetértett. Miután egy március 28-i rendelet szerint a Diákszociális osztály átvette a régi kollégiumok épületeit (Collegium Marianum, piarista rendház és cisztercita rendház diákotthonai stb.), és ezekben fakultások szerint helyezték el a hallgatókat, a könyvtárügyi megbízottak megkezdték a szakosított könyvtárak kialakítását. A piarista rendházban például a tanítóképzősök, a Szent Imre kollégiumban a műszaki egyetemi hallgatók tankönyvtára került. A hallgatók ellátására is képes, modern egyetemi könyvtár terve távlatosan sem merült fel. A KÖNYVTÁRI ÉLET HÉTKÖZNAPJAI A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG ALATT A központi könyvtár mindennapi élete más mederben zajlott, mint a hivatalos könyvtárpolitika eseményei. Az intézmény vezetése Braun Róbert kezébe került, aki előzőleg Jászi Oszkár mellett az egyetemi kormánybiztosságon szakelőadói szerepet töltött be. Braun az intézmény vezetésének átvételéről utólag így számolt be: „A proletárdiktatúra első napjától kezdve ott voltam régi hivatalomban. - A könyvtár igazgatója dr. Madzsar József nem volt jelen, sőt a rangban utánam következő főkönyvtáros, dr. Dienes László sem. Már régóta szilárd elhatározásom volt, hogy sohasem veszem át a könyvtár vezetését. Sem ambícióm, sem tehetségem nincs arra, hogy adminisztráljak. Ezért engedtem át már előbb is a vezetést a nálam rangban és korban jóval fiatalabb dr. Dienes Lászlónak. Nem nézhettem tétlenül, hogy könyvtárunk, mely nézetem szerint a legszigorúbb európai mértékkel mérve is igen értékes kultúrintézmény, tönkre menjen. Ezért lehetetlenségnek látszott a vezetés alól kibújnom. [...] így tehát mint rangidős tisztviselő a vezetést önhatalmúlag kezembe vettem."56 Braun azok közé az értelmiségiek közé tartozott, akik helyeslőén fogadták a Tanács- köztársaság modernizációs törekvéseit - az ő esetében ez a Szabó Ervin-i könyvtárpolitika következetes végrehajtását jelentette - de nem azonosultak annak radikális politikai elveivel. Társadalmi nézeteiben Braun a szabadversenyes magántulajdon
